Nem élt, mert félt – 2008. március 10.

Persze, a kettő egy tőről fakad. Valahogy úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az előszoba a nagyszobához. A félelmen át vezet az út a gyűlölethez. Úgy tűnik, mintha az eddigieket megcáfolná az emberi magatartás két fajátja.

Vannak, akik nagyon félnek mindentől de a világért sem állítanák magukról, hogy bárkit is gyűlölnek. A másik az a fajta, aki nagyon gyűlöl valamit vagy valamit, és mellesleg bátor ember, s úgy tűnik, nincs benne semmi félelem.

Még ezek az végletes formák sem döntik romba alapvető képletünket: Aki fél, az nem mer cselekedni. Vagy ha mer, akkor félelmet gerjeszt maga körül, és ezzel teremt saját lelkében egyfajta hamis biztonságot. A félelem és a gyűlölet összekapcsolható a remek magyar közmondással: Legjobb védekezés a támadás.

A szeretet megtanít arra, hogy egyrészt merjünk lépni a másik felé, azonban ne úgy lépjünk, hogy lerohanjuk őt, hanem engedjük, hogy szóhoz jusson.

Sánta János