„Nem homályosult el Kaszap István tisztelete” – kezdte beszédét Spányi Antal püspök. Sokan fordulnak hozzá nehézségeikben, betegségben. Nem véletlen, hogy egy gyógyulás után a Vatikánban éppen a négy évvel ezelőtti halálévfordulón hirdették ki: Kaszap István hősies fokon gyakorolta az erényeket. E jel amely, az Ő hiteles szent életének további bizonyítéka számunkra. Kaszap István is olyan volt, mint a többi fiatal: tanult, sportolt, tréfálkozott, de Krisztus követésében rövid élete ellenére is mindannyiunk példaképe lett. Istentől kapott jellé vált számunkra. Csöndes, Istennek átadott, imádkozó emberré vált, aki élete végén súlyos szenvedései ellenére is másoknak vigaszt tudott adni. Örök életében is közbenjáró lett, akihez megszámlálhatatlanul sokan fordultak és fordulnak ma is segítségért – mondta a főpásztor.
Az ünnepi megemlékezésen Tóth Tamás, a Prohászka-templom plébánosa a következő történetet mondta el: nagyanyjától egy orosz katona Kaszap István képét felmutatva kérdezte, hogy hol a sír, mert azt mondták, hozzá kell imádkozni, hogy életben maradhasson távol a hazájától, családjától. A plébános személyes tanúságot tett arról, hogy naponta érzi Kaszap István segítségét papi munkájában; sokat jelent számára sírjánál imádkozni és találkozni imádkozó emberekkel.
A szentmise végén a résztvevők együtt imádkoztak Kaszap István mielőbbi boldoggáavatásért. A megemlékezésen sokan jelen voltak az egyházmegye papságából, a fiatalok közösségeinek képviselői,
továbbá a város képviselői és számos zarándok – így a budapesti Kaszap István Alapítványtól valamint a Prohászka Imaszövetségből.
Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír
(gj)
Fénykép: Somogyi Tamás