Ez az életforma soha nem tűnhet el, mert eredete az Úrban van, aki a tisztaságot, szegénységet és engedelmességet választotta. Jézus akarta ezt az életállapotot, mint egyháza elengedhetetlen részét. Az Istennek szentelt élet az egész egyház javát szolgálja, ezért mindenki kötelessége a hivatásébresztés – emelte ki beszédében a pápa.
A Szentatya utalt az egyház lelkipásztori szükségletei és a szerzetesi közösségek sajátos karizmája közötti kapcsolatra, annak helyes egyensúlyára. Idézett egy 1994-ben közzétett dokumentumból, amely a szerzetesi közösségek testvéri életéhez ad útmutatást. „Mint ahogy a szerzetesi közösség nem cselekedhet függetlenül a helyi egyház lelkipásztori irányelveitől, azok helyett vagy még kevésbé azok ellenében, így a helyi egyház sem rendelkezhet tetszése és szükségletei szerint a szerzetesi közösséggel vagy annak egyes tagjaival.”
Az Istennek szentelt életet élők közösségei – akár régi, akár új alapításúak – gazdagítják az egyházat, annak élő részét alkotják. Minden kongregációnak alapvető szüksége van a belső megújulási folyamatra. Ha az Istennek szentelt élet önmagában véve nem más, mint a Krisztushoz való szüntelen hasonulás, akkor nyilvánvaló, hogy ez az út egy életen át tart, és a személy egészét érinti.
XVI. Benedek arra kérte a főpásztorokat, hogy tolmácsolják háláját a brazil szerzetesi közösségeknek.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír