Nemcsak lelkünk, hanem testünk is örökké él – 2007. november 15.

Hazai – 2007. november 15., csütörtök | 0:07

November a halottak hónapja. Természetes dolog, hogy az önmaga és mások fogyasztásából élő emberben is felötlik a kérdés: Mi lesz velünk a halál után? Egyáltalán létezni fog a személy? Vagy csak a szellemünk fog létezni? Külön létet fog élni, vagy csak mások emlékezetében él? Mindez örömöt fog jelenteni, vagy csak vegetálni fogunk?

A Jézust nem ismerő kultúrák eljutottak addig, hogy a szellemünk biztosan létezni fog, és valószínűleg valamilyen más élőlényben, emberben, állatban, növényben stb. Ezért nem szabad bántani semmi növényt, és állatot, s végül is legbiztosabb magatartás a békesség és az aszkézis. Nemes gondolat, akik őszintén ezt vallják, azokat Isten üdvözíti.

Jézus Krisztusban azonban a szentháromságos Isten második személye eljött hozzánk, hogy világosság tegye: nemcsak lelkünk, hanem testünk is örökké él. Függetlenül attól, hogy eltemetjük a koporsóban vagy az urnában. Függetlenül attól, hogy egyeseket elfogyaszt egy cápa, vagy régebben voltak, akik a kannibálok étrendjét képezték.

Higgyük el: Istennek több fantáziája és hatalma van az újjáalkotásra, mint a mi képzeletünk. Ha fogantatásunk pillanatában mások anyagából lett testünk, és másokból növekszünk, miért ne lehetne így a feltámadáskor is. Személyes lelkünk, mint elpusztíthatatlan valóság, mindig képes maga köré rendezni az anyagot úgy, hogy létünk megmaradjon, sőt dicsőségesen szintre jusson el. Ebben segít a Szentlélek, Isten lelke.

Sánta János