Nemzetközi konferencia Pannonhalmán

2002. október 29. és 31. között került sor a "Docete" — bencések a magyar oktatás és nevelés szolgálatában című nemzetközi konferenciára, amelyet abból az alkalomból rendezett a Pannonhalmi Bencés Főapátság, hogy a magyar bencések kétszáz éve foglalkoznak szervezett iskolai formában középfokú oktatással. A konferencián a meghívott vendégek mellett részt vett a jelenleg működő két bencés gimnázium (Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium és a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Diákotthon) tanári kara. A háromnapos programot Egon Kapellari grazi püspök és Granasztói György történész nyitotta meg.
Egon Kapellari püspök kiemelte, hogy olyan keresztény „elit”-re van szüksége Európának, amely – miközben a realitás talaján áll – képes felelősséget vállalni a békéért, a toleranciáért, az igazságosságért és irgalmasságért. Granasztói György arról beszélt, hogy miközben a rendszerváltás utáni Magyarország kénytelen szembenézni a hatalom, a szabadon választott közösségek, valamint az erkölcs kérdéseivel, nem mondhat le arról az optimizmusról, hogy az élet igazi szépségét az a felelősség adja, amely az egyén és a különféle emberi csoportok számára a problémamegoldás kihívásában mutatkozik meg.
A hivatalos megnyitót Várszegi Asztrik főapát előadása követte, amely történeti visszapillantást nyújtott a bencés iskolák létrejöttének körülményeiről és sajátosságairól. A püspök, főapát kiemelte a bencés Regula fontosságát, amely ugyan eredendően arra hivatott, hogy a szerzetesközösség életét szervezze, de bölcsességével és kiegyensúlyozottságával nagy segítséget nyújthat a pedagógiai gyakorlatban is. Bár az 1802-ben a Magyarországon visszaállított rend fő munkaterülete a tanítás volt [a konferencia címadó felszólítása, a „docete! – tanítsatok!” is a visszaállító császári bullából való], a bencések mégsem váltak tanítórenddé. Az iskola a világgal való találkozás és a világért végzett munka helye lett számukra. Az, ami az 1802-es visszaállítással elindult, szinte töretlenül fejlődött és gyarapodott 1948-ig (illetve 1950-ig). Az iskolák kommunista államosítása jelentette az első komoly megrázkódtatást. Ezt követően pedig a közösségnek mindent meg kellett tennie a (szinte csodával határos módon megmaradt) két iskola belső szabadságának és szellemi nyitottságának megőrzéséért. – 1989-től kezdődően azonban az élet újabb kihívásaival kell szinte naponta szembenézniük azoknak a szerzeteseknek és világi munkatársaknak, akik a rendi középiskolákban dolgoznak.
Mivel szerte a világban más bencés közösségek is foglalkoznak tanítással és neveléssel, a konferencia az európai bencés iskolák tapasztalatainak és útkereséseinek megismerésére is törekedett. Az egyházi iskola helyzetéről és alakulásának lehetőségeiről az Európai Unióban Maurus Krass atya [Ettal, Németország] beszélt, aki saját intézményük példáján mutatta be, hogy mit is jelent a mondás: „gondolkozz globálisan, és cselekedj ott, ahol élsz”. Ugyanaznap délután Michaele Csordas nővér, a Kloster Waldi iskola nyugalmazott igazgatónője arról beszélt, hogy a családot érintő társadalmi változások miként hatnak az iskolára, és melyek azok az értékek, amelyeket manapság egy fiatal legnagyobb eséllyel éppen egy kolostori iskolában kaphat meg.
A konferencia második munkanapján először Georg Ross atya [Ettal, Németország] az értékátadás lehetőségéről beszélt az „információrobbanás” korában. Az előadó érdeklődésének középpontjában az Internet állt, és azok a hatások, amelyeket az Internet megjelenése az oktatásra gyakorolt, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az iskola feladata sokkal inkább az, hogy az emberrel magával, minthogy a médiummal foglalkozzék. Ezt követően Fazekas Ágnes pszichológus előadásában a fegyelmezés kérdéseiről beszélt, és azt kutatta, miként őrizhetjük meg mind a tanár, mind pedig a diák integritását azokban a fegyelmezési helyzetekben, amelyek nélkül egyetlen iskola sem létezhet. A hatékony nevelés szempontjából sokkal fontosabbnak látta, hogy a tanár maga váljék érett személyiséggé, minthogy a fegyelmezés különféle sikeres módszereit keressük. Christopher Dillon apát [Glenstal, Írország] a bencés iskolák hagyományában nagy szerepet játszó kollégiumi életforma sajátosságairól beszélt, és ehhez kapcsolódóan a személyes törődés fontosságáról.
A konferencia harmadik munkanapján Tringer László pszichiáter professzor tartott előadást arról a fokozódó szükségszerűségről, hogy az egy iskolában dolgozó nevelők között valamiféle csoportmunka jöjjön létre. Tringer professzor előadását kiegészítette Palotai Gabriella pszichiáter azoknak a tapasztalatoknak az ismertetésével, amelyeket a pannonhalmi iskola tanárai és nevelő számára egy éve elindított szupervíziós csoport vezetése közben szerzett. A konferencia záróelőadását Horváth Dori Tamás atya, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium igazgatója tartotta, aki a monostori iskola sajátos helyzetéből kiindulva vázolta fel, hogyan kísérheti el az iskola növendékeit az érettségit követő években is.
A "Docete" — bencések a magyar oktatás és nevelés szolgálatában című nemzetközi konferencia összes előadását (a győri vagy a pannonhalmi gimnázium tanárai és nevelői közül) két-két korreferens hozzászólása követte, akiknek az volt a feladatuk, hogy az előadásban elhangzottakat értelmezzék a helyi viszonyokra. Horváth Dori Tamás atya előadásához két öregdiák mondott korreferensi véleményt.
A konferencia, miközben egy szerzetesrend oktatásban eltöltött kétszáz évére emlékezett, a hangsúlyt nem tisztán a történelmi visszatekintésre helyezte, hanem – a bencés múlt teljes spirituális örökségét alapul vevő – közös gondolkozás keretében azt próbálta mérlegelni, hogy e két évszázad pedagógiai hagyományából mi az, amihez ragaszkodni kell és érdemes, és mi az, ami megújulásra szorul. Mert bizonyosan e kettő egyensúlyából születik majd meg a 21. század bencés iskolája Magyarországon. MK