A népek apostola sokak számára ellentmondásos egyéniség

A szertartás kezdetén Benedek pápa és Bartolomaiosz pátriárka közösen vonult be a bazilika Szent Pál-kapuján, amely az elkövetkező jubileumi évben mindig nyitva áll majd a zarándokok előtt. Ezután a jeruzsálemi, a moszkvai, és a görög ortodox egyházak képviselői, valamint az anglikán egyházat képviselő Drexel Gomez nyugat-indiai prímás jelenlétében meggyújtották azt a lángot, amely egész évben égni fog, majd közösen imádkoztak Szent Pál sírjánál.

„Azért hirdettem meg a Szent Pál évet, hogy rá figyelve, tanítónkra hallgatva tanuljuk a hitet és az igazságot, hiszen ezekben gyökerezik Krisztus tanítványainak egysége” – fogalmazott beszédében a Szentatya.

A népek apostola sokak számára ellentmondásos egyéniség. Valóban – ő soha nem egyfajta felületes harmóniát keresett, számára az igazság ennél súlyosabb kérdés volt – emlékeztetett a pápa.

Krisztus mennybemenetele után nem egy hadsereget hagyott hátra, amelynek az a feladata, hogy az ő „ügyét” továbbvigyék. Az Egyház nem egyfajta egyesület, amelynek bizonyos „ügyeket” kell képviselnie. Itt nem egy ügyről van szó, hanem Jézus Krisztusról, aki feltámadt és az Oltáriszentségben közöttünk van.

A Szentatya idézte Pál apostol szavait: „Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? (1 Kor 6,15), A kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk (1 Kor 10,16). Ezeket a szavakat nem Pál mondja nekünk, rajta keresztül az Úr szól hozzánk. Ezek a szavak Jézus Krisztusnak hozzánk, keresztényekhez intézett határozott kérései, amelyek az egység fontosságára figyelmeztetnek.

A Szentatya arra is emlékeztetett, hogy az igazság keresése sokszor szenvedéssel jár egy olyan világban, amely a hazugság hatalmára épít. Aki azonban el akarja kerülni ezt a szenvedést, az nem szolgálja az igazságot és a hitet. Szeretet sincsen szenvedés nélkül. Az önmagunkról való lemondás szenvedéssel jár, de ez vezet el a valódi szabadsághoz.

Abban a világban, amelyben a szenvedés nem tartják olyan értéknek, amely megtisztuláshoz vezet, az életnek sincsen értéke. Erre tanít bennünket az Eucharisztia szentsége, amelyben ott van Jézus Krisztus önfeladó szeretete, áldozata, amelynek csúcspontja a kereszthalál volt. Mi mindnyájan az ő önfeláldozó szeretetéből élünk – mondta beszédében a Szentaya.

Magyar Kurír