Népek barátsága találkozó Riminiben – Pápai üzenet

Vatikán: Augusztus 22-én vasárnap az Úrangyala elimádkozása után II. János Pál pápa köszöntötte az augusztus 22. és 28. között Riminiben megrendezett „Népek barátsága” találkozó résztvevőit, akik video-összeköttetés révén hallgatták a Szentatya szavait.

A pápa köszöntötte az immár 25. alkalommal megrendezett, hagyományosan „meeting”-nek nevezett találkozó kezdeményezőjét, Luigi Giussani prelátust, a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalom alapítóját.

Az idei találkozó témája: „Haladásunk nem abból áll, hogy azt hisszük, már megérkeztünk, hanem abból, hogy szüntelenül a végcél felé tartunk”. Ezek a gondolatok kifejezik a keresztény lelkiség és a modern kultúra egy tipikus értékének, a „haladásnak” a szerencsés összhangját.

A Szentatya hangsúlyozta: a kereszténység emberi korlátok és tévedések ellenére, a valódi haladás legnagyobb tényezőjét jelenti, mivel Krisztus az ember és a világ megújulásának kimeríthetetlen kezdete, forrása. A hívők és az igazság minden hiteles keresője tehát találja meg Krisztusban elkötelezettsége és reménye okát – mondta a pápa, majd áldását adta a Meeting 15 ezer résztvevőjére, akik a videó kapcsoláson keresztül szintén tapssal, majd egy énekkel köszöntötték a Szentatyát.

II. János Pál pápa Rimini püspökéhez, Mariano De Nicoló-hoz intézett üzenetében is foglalkozott a város által vendégül látott Meetinggel.

A Szentatya emlékeztetett rá, hogy ezt a hagyományos rendezvényt idén 25. alkalommal tartják, s a találkozó kapcsolódik a Comunione e Liberazione olasz lelkiségi mozgalom születésének 50. évfordulóját ünneplő eseményekhez.

Az egyházi mozgalom pedig Luigi Giussani prelátus papi buzgóságából született meg. A pápa kifejtette: a meeting idei témája arra késztet, hogy elgondolkozzunk a korunk embereit drámai módon foglalkoztató legfogasabb kérdésekről. A valóságban jól ismert – a Gaudium et spes zsinati dokumentum szavaival – „az a hatalomérzet, mellyel a mai technikai fejlődés tölti el az embert”.

Különösen erős tehát a kísértés, hogy azt higgyük: az emberi alkotás saját magában megleli célkitűzéseinek igazolását. A tudomány és a technika különböző területein elért eredményeket sokan úgy tekintik, hogy a priori elfogadhatók, tehát ezért védelmükre kelnek. Ezáltal az a vélemény alakul ki, hogy az, ami technikailag lehetséges, önmagában véve etikailag is helyes.

E felfogás szerint éppen azért, mert a tudományos ismeretek és az ember rendelkezésére álló technikai eszközök haladása ténylegesen egyre magasabbra helyezi a már megtehető és a még meg nem tehető közötti választóvonalat, az efféle haladás a végtelenségig kitolná a helyes és a helytelen között húzódó határmezsgyét is. Ebben az olvasatban a haladás abszolút értékké, sőt, minden érték forrásává válna. Az igazság és az igazságosság nem lenne többé magasabb rendű fogalom, olyan szempont, amely az emberek számára viszonyítási pontot jelentene ítélethozatalaikban, és amelyet figyelembe kell venniük a haladást elősegítő tevékenységeikben is, hanem a valóság manipulálásának termékévé válna. 

A pápa figyelmeztetett: mindenki számára világosak azok a drámai következmények, amelyek ebből a pragmatizmusból származnak – azaz abból a nézetből, hogy az elmélet jelentése azonos gyakorlati következményeivel. Ez az igazat és az igazságot emberileg alakítható fogalmaknak tekinti. Elég, ha például az embernek arra a kísérletére gondolunk, hogy megkaparintsa az élet forrását az emberi klónozással végzett kutatások során.

A Krisztus által tanított út ezzel szemben az emberi lény tiszteletben tartása – szögezte le üzenetében a szentatya. „Mindenfajta kutatásnak mindenekelőtt azt kell szem előtt tartania, hogy megismerje az embert a maga valóságában, hogy szolgálja az embert, ne pedig manipulálja olyan tervek szerint, amelyeket olykor önhitten jobbnak tartanak a Teremtő Isten emberre vonatkozó tervénél. A keresztények szerint a lét misztériuma olyan mély, hogy kimeríthetetlennek tűnik minden emberi kutatás számára.

Az ember, prométheuszi gőgös elbizakodottsága szerint, a jó és a rossz ítélő bírájává emeli fel saját magát, a haladást teszi meg abszolút mércének, amely végül is maga alá temeti. A most véget ért évszázad, sorsát megjelölő tragikus ideológiáival és háborúival, mindenki számára jól bizonyítja, mi a vége az ilyen hasonló önhittségnek. A Riminiben megrendezett találkozó arra szólít fel, hogy csodálattal tekintsünk a Teremtőre, azért a szépségért és racionalizmusért, amelyet a létbe helyezett. Csak a teremtett világ nagyságával és titokzatosságával szembeni alázat mentheti meg az embert saját arroganciája gyászos következményeitől” – írja a Szentatya üzenetében, amelyet a következő szavakkal zár: „Szívből kívánom, hogy a meeting járuljon hozzá az olyan magatartás kialakulásához, amely alázattal tekint a Teremtő Isten által a világegyetemet elhalmozó, bölcsességét tükröző kincsekre.”

VR/MK