Newman bíboros és a cyberegyetemek

Newman szerint az egyetem nem csupán azért van, hogy ismereteket és szaktudást gyűjtsünk – írja Roger Scruton. Az egyetem olyan közösség, ahol a diák elmélyül egy magasabb minőségű élet kifinomultságában és kegyelmében. Az egyetemen az igazság keresése és jelentésének megvitatása szélesebb kultúrába ágyazódik bele, ahol a „gentleman”, az úriember ideája az elvárt viselkedés, a standard. Egy gentleman pedig nem csupán ismer dolgokat, hanem érzékeny tudásának árnyalaira, hangulatára, jelentésére és annak megélt valóságára.

Így aztán Newman szerint bármely tudomány alapjait meg lehet tanulni otthon ülve, könyvekből; azonban a részleteket, a felhangokat, az árnyalatokat, az élő tudományt, annak művelését csak azoktól és ott lehet elsajátítani, akik ebben élnek és dolgoznak, az egyetemen.

Newman idejében az egyetem olyan hely volt, ahol a férfiak a tudománynak éltek, és a tudomány szentsége köré szervezték életüket. Az egyetem nem csupán a tudás raktára volt, hanem olyan hely, ahol lehetett dolgozni és szórakozni, alakítva egymást, hogy végül elegáns és művelt férfiak kerüljenek ki a falai közül.

Aki ma Newmant olvassa, talán egyetért vele abban, hogy az egyetem leválthatatlan értékeket közvetít. Az egyetem a társadalmi rend szerves része, amely példát mutat az ifjaknak és segített nekik ennek megfelelni. 

Valószínű, amikor a mai szülők egyetemre adják a gyereküket, nem Newman ideálja lebeg a szemük előtt az egyetemi életről – szögezi le a brit konzervatív filozófus. Emellett pedig észre fogják venni a különbséget a bíboros álma a és a tökéletlen valóság közt. Azt is értik, hogy ez a különbség nem feltétlenül jelent hanyatlást. Ma járhatnak nők is egyetemre, és az egyetemek mindent igyekeznek megadni a hallgatóiknak az élet minden területén, függetlenül társadalmi helyzetüktől. Ráadásul sokkal több forrás áll rendelkezésére egy mai egyetemnek, mint egy 19. századinak.

Azonban amikor a szülők – Amerikában – kifizetik a tandíjat éveken át, a lányuk pedig kézhez kapja a diplomáját, amelyet Női tanulmányok szakon szerzett (Women’s Studies), és minden férfit utál általában, akkor fel fog bennük merülni a kérdés, hogy érdemes volt-e ezért oly sok pénzt kifizetni – vélekedik Scruton. Látni fogják ugyanis, hogy lányuk egyáltalán nem érdeklődik jobban a klasszikusok iránt, mint mikor befejezte a középiskolát, és csak annyiban fejlődött, hogy a tizenéves korának popsztárjai helyett a rock bonyolultabb formáit kedveli, a munka, karrier, gyermekvállalás és család iránti hozzáállása pedig elutasító. Így azután nem fogják úgy gondolni, hogy ezért érdemes pénzt áldozni.

Természetesen ez szélsőséges példa volt. Azonban a diákok többsége olyan diplomát szerez, vélekedik Srcuton, amelyhez sokkal inkább szükséges ideológiai simulékonyság, konformizmus, mint intellektuális fejlődés, és a szüleiknek nem tetsző módon töltik szabadidejüket. Ezt ma az akadémiai szabadság velejárójának tartják. A probléma csak az, hogy a természettudományokat, valamint néhány olyan humántudományt leszámítva, mint a filozófia és az egyiptológia, az akadémiai szabadság a múlt erénye – teszi hozzá Roger Scruton. Ugyanis a legtöbb humán- és társadalomtudományi szakon ideológiai konformizmust várnak el a diákoktól, aki az egyetemnek nem tetszőt állít, mond, az politikailag nem korrekt, „gyűlöletbeszéd”.

Végül Roger Scruton azt fejti ki, hogy szerinte a konkrét campusokon épült egyetemeket idővel egyre inkább háttérbe szorítják majd az internetes egyetemek, és ezek a „cyberegyetemek” napi realitássá válnak majd. A következő generációk pedig azzal az örömteli nosztalgiával tekintenek majd ezekre, mint egykor Newman szeretett Oxfordjára.

Magyar Kurír