Nincs győzelem harc nélkül...

Az érsek többek között elmondta: a nagyböjti időszak elsősorban a megújulás és a megbékélés ideje. Olyan periódus, amikor fontos, hogy időt szánjunk magunkra, magunkba nézzünk és átgondoljuk az életünket. Egy pillanatra meg kell állnunk, vissza kell találnunk önmagunkhoz, ehhez viszont fel kell hagynunk fogyasztói, netalán pazarló szokásainkkal, le kell vetnünk középszerű kapcsolatainkat, önzésünket és ellenségeskedésünket. A nagyböjt az önmagunkhoz való visszatalálás, a belső csend ideje, ami persze küzdelemmel jár, ahogy a Bibliában is látjuk: Krisztus a pusztában küzdött meg a kísértésekkel, de ott is erősödött meg véglegesen a küldetésében. Nekünk is el kell fogadnunk a küldetésünket, legyen az házasság vagy szerzetesi élet. Meg kell békélnünk Istennel és az Õ szándékaival, meg kell békélnünk az emberekkel, és meg kell békélnünk önmagunkkal.

Az Egyház arra buzdítja híveit, hogy cselekedjenek úgy, ahogy Krisztus, amikor kiment a pusztába és böjtölt. Ezzel az Isten Fia Izrael népének egy nagyon régi hagyományát folytatta, amelynek értelmében a böjtölés az erkölcsi megtisztulás és az Istenhez való visszatalálás eszköze. Krisztus ugyan nem volt bűnös, és soha nem távolodott el Istentől, de szolidaritást vállalt az emberekkel, akik ügyét felvállalta, akik között küzdött a bűn visszaszorításáért és azért, hogy Isten tanítását elültesse az emberek szívébe.

A böjt tehát a megtérés egyik látható, kézzelfogható jele. Az Egyház korai századaiban az egyházatyák szóltak is a böjtölés ellen, ha az csak külsőség volt, és nem járt viselkedésbeli változással. Az Egyház komolyan veszi azt az erőfeszítést, amit a böjtölés kíván, és kiegészíti azt a szív és a szellem megtisztításával. Éppen ebben rejlik a böjt lényege; szeretet nélkül nincs értelme. Krisztus böjtölése semmilyen értelmet nem nyer számunkra, ha a szívében égő szeretet nélkül próbáljuk értelmezni.

Az Egyház történetének voltak szakaszai, amikor a hívek által rosszul értelmezett aszkézis fontosabbá vált a szívbéli értékeknél. De a próféták már Krisztus előtt, majd maga Krisztus is elítélte az öncélú, netán vetélkedéssé fajuló vagy rekordokra törő önsanyargatást: „Mit ér bármi erőfeszítés, ha szeretet nincs bennetek?” Krisztusnak igazságtalanul kellett szenvednie, mégsem keményedett meg a szíve. Sosem kereste a megpróbáltatásokat, de bátran vállalta őket, és igazi szeretettel telve, tiszta szívből megbocsájtott. Micsoda példát adott ezzel az embereknek!

Erőfeszítés nélkül nincs haladás, és nincs igazi öröm sem. Nincs győzelem harc nélkül. Nagyböjtkor Krisztus – keresztútjának és halálának megpróbáltatásain keresztül – eljut a feltámadás győzelméig, ahogy a lemondások és erőfeszítések árán számunkra is egy új élet lehetősége nyílik meg.

Strasbourg érsekével a La Croix című lap készített nagyböjti interjút, ennek a beszélgetésnek a főbb gondolatait ismertettük.

Magyar Kurír