
XVI. Benedek pápa történelmi bevezetéssel kezdte tanítását: magyarázatot kívánt adni a „hatalom” fogalmára, jelentésére a mai ember számára. A hatalom – a XX. századi eseményeket, azaz a keleti és nyugati világot uraló és elnyomó rezsimeket és diktatúrákat követően – negatív jelentést hordoz a mai ember számára; csak terrort, halált és szenvedést hozott a világnak. Pontosan e szörnyű eseményeket megfigyelve érthetjük meg, hogy mit is jelent a hatalom gyakorlása, ha nincs kapcsolatban a valódi legfelsőbb hatalommal, Istennel – hangsúlyozta a Szentatya. A hatalom ugyanis nem cél, hanem eszköz, mely csakis az ember jólétét hivatott szolgálni a Krisztusban való beteljesülés, a megváltás felé vezető úton.
Az Egyház – fejtette ki beszédében XVI. Benedek – arra hivatott és úgy kívánja feladatát végezni, hogy szolgálatként valósítsa meg a hatalmat, nem saját érdekeiért, hanem Jézus Krisztus nevében, aki az Úrtól kapta minden hatalmát mennyben és földön (vö. Mt 28,18). Az egyház főpásztorai által Jézus legelteti nyáját, Õ az, aki vezeti, megvédi és a helyes útra tereli népét, mert szereti őket.
„Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik tudással és belátással legeltetnek titeket (Jer 3,15)” – idézte a Szentírás szavait a pápa. Pásztornak lenni Isten akarata szerint a Jézussal való élő és igaz barátságban, szabadságban és akaratban gyökerezik, a végtelen önfeláldozásban rejlik. Senki sem rendelkezik azzal a képességgel, hogy egyedül vezesse Krisztus nyáját anélkül, hogy ne gyakorolná az Egyháznak és a Krisztusnak való mély és valódi engedelmességet. A papi hivatás alapja az Úrral való személyes és állandó találkozás, az Õ ismerete.
A közfelfogás szerint a mindennapi életben a hatalom mint uralom nyilvánul meg, vagyis az evangélium által hirdetett alázattal ellentétesen – emelte ki a Szentatya. Ez vezet a hatalommal való visszaélésekhez és a karrierizmushoz. A pap is kizárólag mint Krisztus szolgája hivatott az irányításra; a pápa sem teheti meg mindazt, amit akar. Péter utóda a Krisztusnak való engedelmesség őrzője és elöljárója – tette hozzá XVI. Benedek. Jézus sem mint uralkodó vezette nyáját, hanem alázattal és szeretettel vállalt szolgálatként. Krisztus királysága a világegyetem fölött nem földi győzelemben, hanem a keresztfán teljesedik be, mely viszonyítási pontot jelent a hatalom gyakorlásában – azért, hogy az a szeretet kifejeződése legyen. A szentek, köztük Vianney Szent János is, szeretettel és odaadással tevékenykedtek a rájuk bízott hívekért.
Katekézise zárásaként XVI. Benedek pápa arra buzdította a papokat, hogy ne féljenek a rájuk bízott hívek vezetésétől, mert ami a Krisztusnak való engedelmességből fakad és megfelel akaratának, az gyümölcsöt terem. Nincs nagyobb és szebb feladat ezen a földön annál, mint hogy az embereket Istenhez vezessük – hangoztatta a Szentatya. Ez a legmélyebb és legvégső feladatunk, melyet az Úr bízott ránk: hogy Krisztus életet nyerjen minden emberben. „Fiaim, a szülés fájdalmait szenvedem értetek újra, míg Krisztus ki nem alakul bennetek” (Gal 4,19).
A pápa arra kérte az egyház papjait, hogy foglalják imáikba Péter mindekori utódát, akinek az a feladata, hogy vezesse Krisztus Egyházát, mely minden főpásztor és pap feladata is; arra hívta őket, hogy őrizzék és óvják Isten bárányait, köztük az elveszetteket is. XVI. Benedek szeretettel hívja a világ papjait Rómába, a papság évének ünnepélyes lezárására, melyre június 9. és 11. között kerül sor. „A megtérésről és küldetésről elmélkedünk majd, továbbá a Szentlélek adományáról és a Szűzanyával való kapcsolatról beszélünk” – mondta hívó szavaiban a Szentatya. „Megújítjuk papi ígéreteinket Isten egész népének támogatásával” – tette hozzá.
XVI. Benedek pápa szeretettel köszöntötte a szerdai általános kihallgatáson részt vevő, Nyíregyházáról érkezett magyar hívek is: „Ez a zarándoklat az apostolok sírjaihoz töltse el lelketeket új buzgalommal az evangéliumi tanúságtétel útján. Szívesen adom rátok és családjaitokra apostoli áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír