A nő, aki miatt pap lett ateista férje

Elisabeth egy „burzsoá”, katolikus korzikai francia család sarja volt, ahogy férje is katolikus családból származott. 1889-ben házasodtak össze; nem sokkal ezután az asszony rájött, hogy férje elvesztette hitét. Sőt, Félix egy antiklerikális, ateista lap szerkesztője lett Párizsban, habár orvosi praxisát is megtartotta. Félix egyre gyakrabban gúnyolódott felesége hitén, és nekilátott „felvilágosítani” az asszonyt. Naplója szerint ez majdnem sikerült is, hozzátéve, hogy Ernest Renan Jézus élete című művével remélte felszámolni felesége maradék lojalitását a Katolikus Egyházhoz.

Mégsem így történt. Az asszony nekilátott kiművelni magát, és hamarosan két könyvtár volt az otthonukban. Egyikben az ateizmus melletti és az egyház elleni érveket tartalmazó könyvek voltak megtalálhatóak, a másikban pedig a szentek életei és Krisztus, valamint az egyház igazolására szolgáló művek. Elisabeth pedig egyre mélyebben élte meg hitét.

Két évvel Elisabeth halála előtt arról beszélgettek, ki mit tenne, ha a másik meghal. Az asszony azt mondta férjének: „Biztos vagyok benne, hogy miután visszatértél Istenhez, nem állsz meg félúton, és pap leszel.” Félix elutasítóan válaszolt.

Elisabeth mellrákban szenvedett. És minthogy hitének köszönhetően jól és derűsen viselte a szenvedést, Félix úgy határozott, hogy nem támadja tovább felesége vallásosságát. Miután Elisabeth meghalt 1914-ben, férje talált tőle egy feljegyzést, amit neki címzett: „1905-ben azt kértem Istentől, hogy mérjen rám annyi szenvedést, amennyivel megválthatom a lelkedet. Azon a napon, amikor meghalok, az árat megfizetem. Nő még nem érzett nagyobb szeretetet, mint aki életét adta férjéért.”

Persze Leseur ezt először csak egy vallásos nő képzelgésének tartotta. Felesége halála után úgy döntött, ír egy könyvet Lourdes csodái ellen. Mikor ellátogatott a városba, és feltekintett Mária szobrára, rádöbbent, hogy Elisabeth elfogadta a szenvedést, és felajánlotta azt az ő megtéréséért. Félix visszatért gyerekkora hitéhez, és tanulmányozni kezdte felesége spirituális írásait, amelyeket 1899-től kezdve írt egészen a haláláig, majd ki is adta.

Végül 1919-ben belépett a domonkos rendbe. 1923-ban szentelték pappá, és élete további részében felesége lelkiségéről beszélt másoknak.

Magyar Kurír