A nő nem fészek és nem inkubátor – a francia püspökök a béranyaságról

Fontos, hogy ne korlátozzuk a kérdést egy médiavitára és hogy nyugodtan elgondolkodjunk a problémáról – írja Jean-Charles Descubes érsek, a tanács elnöke.

Nem lehet eltekinteni a gyermekre vágyó házaspárok fájdalmától, de oda kell figyelni azokra a következményekre, amelyeket a béranyaság okozhat felfogásunkban a házaspárokról, a gyermekről, és annak a családban betöltött szerepéről. Descubes érsek hangsúlyozza, hogy a dajkaterhesség esetében az anyaság három tényezője áll fönn egyszerre: a nőé, aki a petesejtet adja, azé, aki megszüli a gyermeket és végül, aki felneveli őt. Ezeknek a tényezőknek az együttese vagy szétválasztása olyan szoros társadalmi nehézségeket idéz elő, amelyekre eddig nem volt példa.

A francia püspökök nyilatkozata emellett megállapítja, hogy a várandósság idején rendkívül erős kapcsolat alakul ki a nő és a méhében hordozott gyermek között. A nő nem fészek és nem inkubátor – szögezi le a roueni Descubes érsek. Nagyon sok érzelmi és tudatalatti szálon kötődik egymáshoz anya és gyermeke. Elítélendő a családi és rokoni modell kétségbe vonása. Föl kell tennünk a kérdést, vajon milyen valós és szimbolikus szerepe lesz majd annak a gyermeknek, aki kapcsolatba kerül „bérelt” szüleivel, azok gyermekeivel és a befogadó szülőkkel? Elég nehéz egyszerűen elképzelni ennek a gyermeknek kötődését valamennyiükhöz, mind pszichológiai, mind jogi szinten.

A francia érsek végül kiemeli: a modern társadalom azt hiszi, hogy a tudomány képes minden szenvedést megoldani, és hogy mindenben az övé az utolsó szó. De a béranyasághoz fordulni vajon nem azt jelenti-e, hogy eszközként használjuk egy gyermek születését arra, hogy illuzórikus módon megoldjuk a meddőség drámáját? Egy házaspár számára a családalapítás nem csupán a gyermek születésétől függ – hangsúlyozza a francia püspökök által kiadott dokumentum.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: www.alitalia.com