…Nobilis Máriót, a Székesfehérvári Egyházmegye ifjúsági referensét a brüsszeli taizéi találkozóról

– Mi a Kenyai levél aktualitása, üzenete a fiataloknak?
– A Kenyai levél alapgondolata, hogy a világ fejlődése közepette a gondok növekedését is megtapasztaljuk, s ez arra indít bennünket, hogy újragondoljuk életünk forrásait. A levél azokat az embereket állítja elénk példának, akik megteszik a maguk kicsi feladatát, sokszor hősiesen cselekszenek környezetükért és kitartanak a reménységben. Az évtizedek óta Afrikában élő taizéi testvérek sok ilyen emberrel találkoztak – elsősorban a szegények között -, különösen asszonyokkal, nőkkel, akik sokszor hősies lépéseket tesznek meg családjukért. Alois testvér azt mondja: a fejlettnek nevezett országokban is mindannyiunk számára az az igazi kérdés, hogy mi az életünk forrása. Az életkedv elvesztése, a bizonytalanság növekedése mögött ott áll a hit meggyengülése. Olyan egyszerű lépések, mint önmagunk elfogadása, az Isten utáni vágy átélése, a közösségvállalás, egymás támogatása, a szolidaritás konkrét tettei lehetnek annak az eszközei, hogy újra felfedezzük a föltámadt Krisztus erejét, és Õ Szentlelkével megújíthassa a világot. Taizé lelkületének alapjai az egyszerűség, a kiengesztelődés és a befogadás, és Alois testvér ebben a lelkületben arra biztat minden fiatalt, hogy semmiképp ne mulassza el megtenni azt a keveset, amit megtehet.

– Milyen programokon vehettek részt a fiatalok az imádságokon és a kiscsoportos beszélgetéseken kívül?
– Az imádságok végén Alois testvér illetve más testvérek a Közösségből a Kenyai levél gondolatait fejtették ki, különös tekintettel Európára. Fontosak voltak a plébániákon délelőttönként tartott kiscsoportos beszélgetések is, hiszen a fiatalok ott dolgozták fel a levél gondolatait. Ezenkívül délutánonként sok helyütt tartottak műhelyeket, amelyek között több különösen izgalmas volt. Például egy jezsuita atya a Saint-Michel katedrálisban „Isten keresése nem a világból való menekülés” címmel arról beszélt, hogy ebben a világban kell keresztények lennünk, s hogy mit jelent a világban való létünk, mint a hit megélésének a helye. Több olyan műhely is volt, ahol a környezeti, teremtésvédelmi kérdések is előtérbe kerültek, például egy gyakorlatias beszélgetésben az egyszerűségről és arról, hogy mit jelent ez a világ iránti felelősségünk szempontjából. Nagyon érdekes volt az a műhely, amelyben az Európai Unió intézményeiben dolgozó keresztény fiatalok egy csoportja végigvezette az érdeklődőket az EU-negyeden, keresztény szemmel mutatva be az EU intézményeinek működését, és azt is, hogy ebben a világban, ebben a környezetben ők hogyan próbálják életté váltani a hitüket.

– Hogyan fogadták a fiatalok a poznani találkozó bejelentését?
– Természetesen nagy ovációval fogadták, ami nem csoda, hiszen a jelenlévő negyvenezer fiatalból kilencezer lengyel volt, akik nyilván erre is számítva jöttek el, sőt, ott volt a poznani érsek, Stanis³aw G¹decki és több lengyel püspök is. Úgy éreztük, hogy a kelet-közép-európai fiatalok különösen lelkesek voltak, ami érthető, hiszen az elmúlt két évben Nyugat-Európában volt a találkozó, Genfben és Brüsszelben, és most már „ideje”, hogy a mi közelünkben legyen. Azt hiszem, kicsit más a kelet-közép-európai találkozók hangulata, ezeknek talán sajátos íze van... Természetesen a magyar fiatalok is örültek, mert Poznan hozzánk közelebb van, és így reméljük, hogy több magyar fiatal tud majd eljutni oda.

– Bejelentették az őszi pécsi találkozót is?
– Alois testvér nemcsak a poznani találkozót jelentette be, hanem felsorolta az év többi taizéi programját is. Májusban Vilniusban és Sevillában, októberben pedig Stuttgartban és Pécsett lesz regionális találkozó. Az év végi poznani találkozó után, 2010 februárjában Manilában tartanak világtalálkozót. A magyar fiatalok közül sokan várják már az őszi pécsi regionális találkozót. A Pécsi Egyházmegye felkérésére a Taizéi Közösség a különböző felekezetű pécsi egyházközségek fiataljaival szeretné megszervezni a Bizalom Zarándokútjának ezt az állomását nemcsak a magyarországi, hanem a környező országokból érkező fiataloknak is. A tervek szerint nagyjából 1500 fiatal fogadására számítanak, akiket pécsi családok látnának vendégül otthonaikban. Minden találkozónak megvan az a lehetséges hatása, hogy segíti felpezsdülni a helyi egyházi életet, a közösségek egymásra találását, aktivitását. A szervezők azt remélik, hogy ez Pécsett is így történik majd. Erről is beszélgettünk Alois testvérrel, aki megerősítette, hogy szívesen jön ő maga is újra Magyarországra.

– Számodra személyesen mi jelentette a legnagyobb élményt?
– Azt hiszem, egyértelműen az Alois testvérrel való rövid találkozás és személyes beszélgetés. Papp Zoltán atyával, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye ifjúsági referensével, valamint a taizéi András testvérrel hárman mentünk oda hozzá. Amikor meglátott, rögtön odahívott és leültetett minket. Pár percet beszélgettünk vele, nagyon közvetlen és személyes volt. Valahogy úgy éreztem, az egész taizéi lelkület, Roger testvér öröksége ott van a tekintetében.

Horánszky Anna/Magyar Kurír