Növelni akarja az ördögűzők számát az amerikai püspöki kar

Thomas Paprocki, az Illinois állambeli Springfield püspöke a Catholic Heraldnak elmondta: jó, ha öt vagy hat exorcistáról tud, akik az Egyesült Államokban működnek, és folyamatosan érkeznek hozzájuk a megkeresések egész Amerikából. Pedig az egyházi szabályok szerint minden egyházmegyének saját exorcistája kellene, hogy legyen. Az nem állapot, hogy egy pap utazik ide-oda az országban, amikor hivatalosan csak az egyházmegyéjére vonatkozik a megbízása – mutatott rá Paprocki. A kánonjog szerint (1172. cikkely) csak a püspöki engedéllyel rendelkező papok végezhetnek ördögűzést a megfelelő képzések elvégzése után.

A katekizmus szerint akkor beszélünk ördögűzésről, amikor az egyház az exorcista személye által, nyilvánosan és teljes tekintélyével, Krisztus nevében kéri, hogy egy személy legyen védve a gonosztól és szabaduljon meg a gonosz befolyásától.

A keresztségben egyszerű formában zajlik ez a rítus. Az ünnepélyes ördögűzés a gonosz kiűzésére irányul, az ördögi befolyás alóli felszabadulásra, azáltal a spirituális hatalom, tekintély által, amit Krisztus az egyházra ruházott. A Szentírásban számos helyen űz ördögöket Krisztus. Paprocki rámutat: „nem gondoljuk, hogy ezeket csupán költői metaforákként kellene olvasnunk”.

A püspök hozzátette: a rengeteg megkeresés ellenére a ténylegesen megszállt személyek száma jóval alacsonyabb annál, mint azt sokan gondolják. A konferencián szó lesz arról is, miként taníthatnák meg a híveket arra, hogy felismerjék, ha szükség van exorcistára, illetve ha teljesen más jellegű problémával állnak szemben. A rítus elvégzése, az ördögűzés szertartása a legritkább esetekben olyan dramatikus és félelmetes, mint azt a filmek (Az ördögűző) és a média alapján sokan gondolják.

Ráadásul más módon is lehet kezelni a démoni befolyást, például a szentségekhez járulás által, ami ugyanolyan hatékony tud lenni. „A bűnbocsánat szentsége például sokkal hatásosabb tud lenni, mint az ördögűzés” – figyelmeztet Paprocki. Ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy a gonosz sokkal inkább jelen van a hétköznapjainkban, mint gondolnánk, sokkal gyakoribb a befolyása, ezért meg kellene tanulnunk rutinosabban kezelni a problémát. „Nem arról van szó, hogy különleges ördögűzésre lenne szükségünk ahhoz, hogy bánni tudjunk a gonosszal” – mondja a springfieldi püspök. Csak éppen mindez sokkal kevésbé látványos az elképzeltnél.

Utoljára 1999-ben vizsgálták felül az exorcizmusra vonatkozó szabályozást. Ezek szerint ha egy személyről azt feltételezik, hogy démoni befolyás alatt áll, akkor teljes körű vizsgálatot kell végezni a körülményeit illetően. Beleértve ebbe a fizikai és pszichológiai vizsgálatokat is, és a családtagokat, barátokat, munkatársakat is érdemes kikérdezni. Ha a vizsgálatok arra jutnak, hogy az illető viselkedése, állapota nem magyarázható természetes okokkal, akkor lehet szó az exorcizmus szükségességéről.

A teljes démoni megszállásnak (ami nem egyenlő a különböző mértékű démoni befolyással) ugyanakkor van pár ismertetőjegye: ilyen az, ha valaki általa nem ismert nyelven szólal meg; ha ismeretlen eredetű harapások, vágások, karcolások jelennek meg a bőrén; ha emberfeletti mértékű erőt képes kifejteni; ilyen lehet az álmatlanság; és végül az étvágytalanság is. Ugyancsak ide tartozik az idegenkedés bármi szent, elsősorban Jézus vagy Mária nevének kimondásától és az imától való idegenkedés, tovább az erőszakos reagálás a szentelt vízre.

Ha végül tényleg megállapítják, hogy szükség van az ördögűzés szertartására, akkor azt zárt helyen, leginkább templomban vagy más szent helyen, esetleg a megszállt házában szokták végrehajtani, ahol a családtagok jelen lehetnek. De az is előfordulhat, hogy nem elég egy alkalom, hanem többre van szükség, sőt az is lehet, hogy több hetes, hónapos vagy éves munkára van szükség a sikerhez.

Ugyanakkor, mint Paprocki rámutat, az ilyen látványos „nagy exorcizmus” ritka eset. Az ördögűző munkájához azonban sok minden más is hozzátartozik, nem csak a nagy ördögűzés elvégzése, hanem kisebb szabadító imák mondása, lelkipásztorkodás, imádkozás is, ami az esetek többségében elég. Szóval szükség van exorcistákra – szögezi le Paprocki.

Európában gyakoribb az exorcizmus, ördögűző papok tucatjai működnek elsősorban Olaszországban, Franciaországban és Lengyelországban. Paprocki megjegyzi: ugyanakkor Európában sokkal kevésbé jönnek izgalomban az emberek az ördögűzés említésétől. Az exorcizmus kevésbé látványos formáival együtt viszont egyáltalán nem olyan ritka, mint gondolnánk – figyelmeztet az amerikai főpásztor.

Magyar Kurír