„A buddhisták és keresztények párbeszédének előbb a „Nostra aetate”, majd II. János Pál pápa nyitott utat. Van azonban még két probléma, amelynek megoldása még várat magára. Az egyik, hogy meg kell találnunk azt a teológiai megalapozást, amelynek segítségével leírhatók a két vallás közös ismeretei.
A másik pedig az, hogy el kell kezdeni alkalmazni is a párbeszédet, jól tudva, hogy nem egymást térítjük meg, hanem a szolidaritás jegyében kapcsolódási
pontokat hozunk létre – hangsúlyozta felszólalásában James Fredericks, a Loyola Marymount Egyetem teológia professzora a „Nostra Aetate ma” címmel megrendezett tanácskozáson. Az 1965. október 28-án kiadott vatikáni nyilatkozat emlékére az ülést a Pápai Gergely Egyetem kezdeményezésére tartják meg szeptember 27–28-án.
„25 éve foglalkozom a keresztények és a buddhisták közötti párbeszéddel – mondta James Fredericks – és megtanultam, hogy óvakodni kell a saját álláspontunk enyhítésétől azért, hogy közeledjünk a másikéhoz, ugyanakkor attól a hibától is, hogy „a priori” teológiai rendszerek segítségével gondolkodjunk, amelyek befolyásolják hallgatási és megértési képességünket. Ebből a szempontból tett előrelépést II. János Pál pápa a II. Vatikáni Zsinathoz képest, mert egyaránt hangsúlyozta Krisztus egységét, és a Szentlélek jelenlétét minden autentikus imádságban.
SIR/MK