A Notre Dame női tanító rend (Miasszonyunk Női Kanonokrend)

Nézőpont – 2008. július 16., szerda | 14:12

A Miasszonyunk Női Kanonokrendet Pierre Fourier ágostonrendi kanonok, a franciaországi Mattaincourt plébánosa (1565-1640 ) és Boldog Alix Le Clerc a Mattaincourthoz közeli Hymontban született fiatal leány (1576-1622 ) alapította 1597-ben.

A Rend nővérei Szent Ágoston Regulája szellemében élnek és ápolják a testvéri közösséget. A Nővérek a három szerzetesi fogadalom mellett, amely a szegénységre, a tisztaságra és az engedelmességre vonatkozik, egy negyediket is tesznek, amelyben vállalják a gyermekek krisztusi értékek szerinti nevelését és tanítását.

A pápai klauzúrában élő ágostonos kanonisszák rendje rendkívül gyorsan elterjedt, a leánynevelés és oktatás úttörőinek számítottak. Az alapító Pierre Fourrier halálakor 1640-ben a házak száma 59 volt. A rendalapító papot 1897-ben szentté avatták, ünnepe december 9.

Európában a XVIII. század végén 1792-ben már 90 kolostorban 4000 apáca nevelte az ifjúságot. Legtöbbjüket a francia forradalom semmisítette meg. Az 1900-as évektől kezdődően a Rend kiterjesztette működését távoli földrészekre is, így ma négy földrész (Európa, Dél-Amerika, Afrika, Ázsia) 17 országában 900 nővér él, akiknek nagyobb hányada a Római Únióhoz, kisebb része a Föderációhoz tartozik.

Magyarországra először 1747. december 1-jén a rend tagjai. Mária Terézia hívására Pozsonyban nyitottak iskolát, ahol a rend ma is általános és középiskolát tart fenn. 1750-ben már 73 bejáró és 31 bentlakó növendékük volt. Scitovszky János pécsi püspök nevéhez fűződik a pécsi rendház alapítása. Egy ideig pécsi püspökségét is megtartva, a szabadságharc alatt megakadt építkezést 1851-ben sikerült befejeznie. Ekkor nővéreket kért az akkor már centenáriumát ünnepelő pozsonyi rendház kanonoknővérektől, akik 12 alapító tagot adtak.

Magyarországi alapításaik még Bölcskén (1922) Zalaegerszegen (1929), és Nagykanizsán (1933) voltak. 1941-ben a pécsi rendház és iskola megünnepelte alapításának 90. évfordulóját. A 100. évfordulóra már nem került sor.1950-ben kimutatások készültek arról, miszerint 40 női szerzetesrendet számoltak fel kb. 450 rendházzal. A feloszlatás közel 10.000 szerzetesnőt érintett. Az internálás után a rendtagok szétszóratásban éltek, különböző polgári munkákat vállaltak. Gyermekekkel egyáltalán nem foglalkozhattak. Közel kétszáz Miasszonyunk nővérnek kellett elhagynia kolostorát. Templomuk a rend tulajdonában maradt, fenntartását, gondozását továbbra is a nővérek végezték. A rendtagok közül néhányan az egyházi tulajdonban maradt Prohászka Szeretetotthonban dolgoztak. A nővérek ezekben a nehéz években is hűségesek maradtak Krisztushoz.

A rendszerváltás során a Rend működési engedélyének kiadása és nyilvántartásba vétele 1989-ben történt meg. Folyamatosan visszakapták épületeiket. 1991-ben megindulhatott a Miasszonyunk Női Kanonokrend Óvodája. Az újrakezdés előtti években a zalaegerszegi és nagykanizsai nővérek a Római Únióhoz, a pécsiek a Föderációhoz csatlakoztak.

Magyar Kurír

Forrás: Országos Katolikus Névtár II. kötet