A nyolcvanéves Lővey Félix atyát köszöntötték Tihanyban

A még ma is rendkívül friss, fiatalos lendületű, agilis munkabírású szerzetesnek Korzenszky Richárd perjel, a tihanyi egyházközség vezetői és hívei, valamint egykori tanítványainak, munkatársainak népes serege köszönte meg a szertartás keretében húszéves tanári, húszéves gazdasági, gondnoki vezetői, valamint húszéves tihanyi monostori szervezői és lelkipásztori munkáját.

A szentmisét az ünnepelt mutatta be a tihanyi szerzetestestvérek közösségében. Szentbeszédet Korzenszky Richárd mondott, melyben a bencés rendalapítónak, Szent Benedeknek intéseit idézte fel. Ezeknek középpontjában áll: Krisztus szeretetének semmit elébe ne tegyél! E figyelmeztetés nemcsak a szerzeteseknek szól természetesen, hanem minden embernek — mutatott rá. Ezért fiataloknak és időseknek, diákoknak és tanároknak, volt tanítványoknak és volt pedagógusoknak el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon nem faragott képeket imádunk-e. Vajon van-e a mindennapi életünkben valami abból a fegyelemből, amit Szent Benedek atyánk megkíván mindazoktól, akik Jézus Krisztus követésére vállalkoztak, s az ő szellemében akarják megjeleníteni a templomot megtisztító Üdvözítőt az emberek között — utalt a napi evangélium gondolataira. Jézus világos példát ad nekünk arra, hogy mi az, ami lényeges és mi az, ami lényegtelen. S ahogy múlnak az évek, évtizedek, az ember egyre inkább rá kell, hogy döbbenjen, hogy mi a fontos világunkban. Életünk akkor lesz Istennek tetsző, s akkor találunk békességet saját magunkban, ha a Tízparancsolat szava életté válik bennünk: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Ha Istent, Isten szeretetét, szeretetből fakadó törvényeit beengedjük életünkbe és minden szinten e törvényeket életté váltjuk, akkor jobb lesz világunk.

Majd Szent Benedek másik figyelmeztetését idézve – „A fiatalok az idősebbeket tiszteljék, az idősebbek pedig a fiatalabbakat szeressék” – hangsúlyozta: Félix atya évtizedeken keresztül e Szent Benedek-i intésnek megfelelően szeretetben foglalkozott diákjaival, akiket matematikára, fizikára tanított, és a szeretet tetteire nevelt. Megvilágosította előttük: nem az évek száma adja az élet értelmét, értékét, hanem az odaadás, a krisztusi példa megélése, a magunkat fenntartás nélkül szétosztani tudás képességének gyakorlata. Szentbeszédének végén Reményik Sándor gondolatait idézte Akarom című verséből, példaként állítva valamennyi küldetésben járó  keresztény testvér elé.

Lővey Félix atya a szertartás végén megköszönte a jókívánságokat és megvallotta: e születésnap legnagyobb ajándéka számára egyik tanítványának levele, melyben a volt növendék megköszöni neki, hogy nem magát, hanem mindig Jézus Krisztust közvetítette diákközösségeik számára.

Toldi Éva/Magyar Kurír