A nyugati kultúra a kereszténységgel a kegyelmet utasítja vissza

Minden emberi vallás vagy vallásfilozófia arra inti az embert, hogy mit kell tennie az üdvözüléshez. A kereszténység ezzel szemben arra mutat rá, hogy mit tett Isten az emberért. Jézussal eljött közénk Isten országa, anélkül, hogy megérdemeltük volna. Előbb megkaptuk az üdvösség ingyenes ajándékát, amelyre azután kötelességünk megtéréssel válaszolni – mondta Cantalamessa.

A Szentlélek új törvénye a szeretet révén működik. A szeretet a Lélek törvénye, abban az értelemben, hogy a keresztényt Isten akaratának megvalósítására sarkallja. A keresztény magáévá teszi Isten akaratát és szeret mindent, amit Isten szeret. Nem kényszerből cselekszik, hanem szeretetből. Ez a kereszténység nagy vívmánya – fejtette ki a pápai ház prédikátora.

A papság évére való tekintettel Cantalamessa hangsúlyozta: a pap feladata, hogy segítse testvéreit a kegyelem újdonságának megélésében. Értesse meg a hívekkel, hogy a kereszténység nem csupán egy tan, hanem egy Személy. Ne saját magát hirdesse, hanem Krisztus végtelen szépségét, a Szentlélek csodálatos dolgait, amelyek soha nem kényszerítően hatnak, hanem magukhoz vonzanak.

A mai ember számára azonban éppen az jelent nehézséget, hogy elfogadja: üdvössége nem kizárólag saját magától függ. A kegyelem által üdvözülni annyit jelent, hogy elismerjük: függünk valakitől. Ez jelenti a legnagyobb nehézséget. Szent Bernát így magyarázza a sátán bűnét: inkább vállalta, hogy a legboldogtalanabb teremtmény legyen saját erejéből, semmint hogy a világ legboldogabb lénye más kegyelme révén. A kereszténység visszautasítása nyugati kultúránkban nem annyira az egyház és a keresztények, hanem sokkal inkább a kegyelem visszautasítását jelenti – mondta első nagyböjti elmélkedésében Raniero Cantalamessa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír