A nyugati világ etikai válságáról

Az etikai gondolkodás mai helyzetének legsúlyosabb tünete az, hogy a nyugati világ képtelen kidolgozni egy közerkölcsöt. Már az alapoknál összeütközések vannak – állapította meg Carlo Caffarra.

Az említett válság az értelem és a szabadság fogalmában, az igazság és a szabadság közötti kapcsolat felfogásában, valamint az emberszemléletben mutatkozik meg; antropológiai összeütközésről van tehát szó. Az értelem, a gyakorlati gondolkodás leszűkült: pusztán az egyén érdekeit, vágyait szolgálja. A modern filozófiai gondolkodás egyik atyját, Humme-t idézve: „Sohasem lépünk túl saját magunkon”. Caffarra szerint ma a radikális autonómia etikája érvényesül, azaz kizárólag az ember saját vágyainak igenlése, amiből hiányzik mindennemű ésszerűség, ami „egy lépéssel” önmagunkon túlra mutatna.

A társadalom szétesésének oka az, hogy valamiféle cenzúra érvényesül minden olyan igénnyel szemben, amely életben tartja az igazság iránti fogékonyságot. A bíboros véleménye szerint súlyos veszélyek fenyegetik a társadalmat, ezért a jövő egyik legsürgetőbb feladata az átfogó gondolkodásra való nevelés.

A mai felfogás szerint az államnak és a törvénynek nem szabad megtiltania, amit az egyén szeretne. Ezzel pedig a társadalmi kohézió alapvetően ellehetetlenül. A megoldás nem annak az elvnek a felelevenítése, hogy „attól, hogy te nem akarod, én miért ne tehetném meg?”, és nem is az ennek megfelelő engedékeny törvények elfogadása.

Caffarra végül hozzátette: „Nem lehet komolyan közerkölcsöt alkotni, ha tagadjuk, hogy létezik az egyetemes jóra vonatkozó igazság. Ma ez a tagadás általánosan elfogadott, ez azonban a társadalmi élet elfogadhatatlan szakadásához vezet” – olvasható a SIR-en.

Magyar Kurír