„...odaadni életemet szeretetből” – Lisieux-i Szent Teréz

Áttetsző és lenge kis szent,
rózsákat pazarló,
kérd meg énhelyettem Istent,
hogy ne nézze gyarló
voltomat és hadd mehessek,
hol a Hold a sarló,
vándortársatok lehessek,
rózsákat pazarló.
(részlet Dsida Jenő Saint Therese de Lisieux c. verséből)

Lisieux-i Szent Teréz 1873. január 2-án született a franciaországi Alençonban, a család kilencedik gyermekeként. Édesanyját korán elvesztette. 1883-ban súlyosan megbetegedett, de pünkösd napján – elmondása szerint – megjelent neki a Szűzanya, rámosolygott és meggyógyította. Már egészen kicsi korától vonzotta a szerzetesi pálya, vágyát csak fokozta, hogy két nővére is belépett a kármelita rendbe.

Két testvérét követve, Teréz 1888. május 9-én, külön engedéllyel, 15 évesen lépett be a lisieux-i kármelita kolostorba, jóllehet elöljárói és édesapja korainak tartották e lépést. „Jézus Krisztust mindennél jobban kell szeretnünk” – mondta, és első kolostorbeli feladatait, a takarítást, a mosást, és a többi nehéz munkát ezzel a lelkülettel végezte. Minden szenvedést örömmel fogadott; a legsötétebb lelki szenvedéseken ment keresztül. 1890. szeptember 8-án kelt írásában Jézustól a szív és a test vértanúságát kérte, s azt, hogy az Úr tanítsa meg rá, mit jelent az Õ menyasszonyának lenni.

1893-ban lett a novíciák mesternőjének helyettese, ekkoriban kezdett verseket írni. Jeanne d'Arc küldetése címmel drámát is írt, amelyet előadtak a kolostorban. Teréz nagy átéléssel alakította Szent Johannát. Rajongva szeretett édesapja halálát követően, elöljárói utasítására, 1895-ben elkezdte írni gyermekkori emlékeit, Egy lélek története címmel. Tüdőbaja súlyosbodott, tüdővérzést kapott. Szeretett volna Indokínába jutni, hogy missziós munkát végezzen, de a halálos kór elhatalmasodott rajta. 1897-ben elöljárója összegyűjtötte Teréz különböző mondásait, e gyűjtemény 1926-ban Az utolsó szavak címmel jelent meg.

1886 nagypéntek éjszakáján megtudta, hogy halálos beteg. Ettől kezdve készült a találkozásra, mennyei hazájába. Miközben félelmetes kísértéseket élt meg hit és remény kérdéseiben, és állandó fizikai fájdalmak gyötörték, nem szűnt meg társaival törődni, bízni és mosolyogni. „Küldetésem csak most kezdődik” – írta halála előtt. „Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent..., hogy megmutathassam a lelkeknek az én kis utamat.”

Lisieux-i Szent Teréz 1897. szeptember 30-án halt meg. 1923-ban avatták boldoggá; szenttéavatására 1925-ben került sor. Ugyanebben az évben december 14-én a missziók fővédőszentjévé nyilvánította a pápa, 1944-ben pedig Franciaország második patrónája lett. II. János Pál pápa 1997-ben, a párizsi Ifjúsági Világtalálkozó záró szentmiséjén bejelentette: még abban az évben, október 19-én, a missziók vasárnapján ünnepélyes keretek között egyháztanítói rangra emeli Lisieux-i Szent Terézt – így Avilai Szent Teréz és Sziénai Szent Katalin társaságában ő a harmadik női egyházdoktor.

„Nagyobbá lennem lehetetlen. Olyannak kell elviselnem magamat, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt, de keresni akarom az eszközt, hogy egy kis úton menjek az égbe, nagyon egyenes, nagyon rövid, egészen kis úton” – fogalmazott Teréz. „Szeretnék felvonót találni, amely egészen Jézushoz visz fel, mert nagyon kicsiny vagyok ahhoz, hogy a tökéletesség lépcsőin kapaszkodjam felfelé.”

*

„Teréz élete bizonyítja, hogy a „kicsiny” út távolról sem magányos út. Az élet, a világ közepén halad át ez az ösvény is, s a legtöbbször közvetlenül és egyenesen Isten felé vezet. De ismerte nehézségeit, magányos szakaszait, a kis út sivatagát is. Csakhogy szeretete épp ezt az üres szakaszt avatta drámává, a próbatétel, tehát a legforróbb kontaktus, az Istennel való dráma szakaszává. A legkisebb élet sincs egyedül, a legkisebb élet is a legnagyobb dráma szívében, középpontjában állhat és ott is áll, ahogy ezt a művészek mindig is sejtették, s a szentek mindig is tudták” – olvasható Pilinszky János Kis Szent Teréz és a világvárosok című írásában.

* * *

Lisieux-i Szent Teréz szüleit, Louis és Zélie Martint 2008. október 19-én, a missziók világnapján avatták boldoggá a lisieux-i bazilikában. Az eseményről korábbi hírünkben is olvashatnak.

Október 3-án este 7 órakor Rózsaeső-imaestet tartanak a budapesti Örökimádás-templomban, a Nyolc Boldogság Közösség szervezésében. Az imaest mottója: merjünk lehetetlent kérni Istentől Lisieux-i Szent Teréz közbenjárására.

Magyar Kurír