Ökumenikus imahét Debrecenben

Merjünk nagyvonalúan megbocsátani

Debrecenben szép hagyománya van a januári közös imának, az ökumenikus imahétnek. Ezekben a napokban, esténként 5 órakor a különböző felekezetek templomai zsúfolásig megtelnek, hogy a hívek együtt imádkozzanak a keresztény egységért. Január 18-án a Szent Anna székesegyházban találkoztak a hívek az ökumené jegyében, ahol Bosák Nándor püspök köszöntő beszéde után Bölcskei Gusztáv református püspök hirdetett igét.

Bosák Nándor főpásztor köszöntőjében utalt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által – a nemzetünk lelki és erkölcsi megújulásáért – meghirdetett imaévre, a nagy történelmi évfordulók évében, amelynek különös jelentősége van a közös imádkozásban is. Majd kiemelte a katolikus naptár szerint január 18-án ünnepelt IV. Béla király gyermekének, Árpád-házi Szent Margitnak az ünnepét, akit születésekor az édesapja Istennek ajánlott fel a nemzet megmentéséért. Margit ezt a fölajánlást tudatosan vállalta, és életét áldozatul ajánlotta fel a nemzetért. Majd később a belső viszályt, apja és testvére közötti ellenségeskedést imádságával békítette ki. Árpád-házi Szent Margit kitartó imája példaként áll előttünk, hogy imáinkat a nemzet lelkileg megújulásáért, hogy a régi sebek begyógyulásáért, és az egységért ajánljuk fel.

A magyar katolikus egyház a legősibb, legelemibb cselekményére emlékeztetve szólítja fel a híveit, hogy imádkozzanak. Milyen hatalma van, milyen zavart támaszt ez a felhívás – utalt a meghirdetett imaévre Bölcskei Gusztáv püspök az igehirdetésében. – Nekünk nem az a dolgunk, hogy azt nézzük, ki mennyire van zavarban, hanem az, hogy azt mondjuk: Uram csodálatosak a te utjaid, mert megerősítesz bennünket.

Akkor hozzálépett Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” (Mt 18,21-22 )

Simon Péter kérdésében benne van: Uram, hányszor…? azaz, hol van a bocsánatunk határa? – tette fel a kérdést a püspök. – Jézus kisgyermeket állít elénk, az elveszett bárányról szól, nem tömegről beszél, hanem „ahol ketten vagy hárman…” Jézus figyelmeztet bennünket a kicsire, az elesettre, a kevésre, ahol megtanulhatjuk, gyakorolhatjuk mit jelent befogadni, utánamenni, összegyűlni, egymás mellé leülni…, csak ketten vagy hárman. Ha csak nagy dolgokban gondolkodunk, akkor nem értettük meg Jézus szavát. Aki próbált már igazán megbocsátani, az tudja, hogy mennyire nehéz egyszer is megtenni azt. „Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért” (1Móz 4,24) A „hetvenszer hétszer” bibliai előfordulása, vérbosszút, vagyis végtelen bosszút jelent a kifulladásig – folytatta a püspök. – Jézus szavaiból rá kell döbbennünk, hogy ebben a világban Káin utódaiként élünk, ahol ott fenyeget az a lelkület, amelyben mindig a saját igazunkat erősítgetjük embertársainkon keresztül. A bocsánat vagy határtalan, vagy nem bocsánat. Nem szabható apró darabokra. Vajon merünk-e így gondolkodni, merünk-e nagyvonalúan határtalanul megbocsátani? Te vagy az, akiért az Isten eljött, Te vagy az, akinek határtalan irgalmából és szeretetéből megbocsátott, akkor miért ne lennél képes nagyvonalúan megbocsátani?

Krisztus határtalan nagyvonalúságát hadd érezzék meg rajtunk, hadd hirdessük, és akkor nem nagyokat mondani akaró emberek leszünk, hanem nagyokat megbocsátó, nagyokat elhordozni tudó, nagyokat felemelő emberek közössége, és így marad közöttünk Krisztus – fejezte be gondolatait  Bölcskei Gusztáv püspök.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír