Ökumenikus imahét Debrecenben

Az idei imahét témái az üdvösség felé vezető úton járás különböző mozzanatait emelte ki, arra irányítva a figyelmet, hogy felismerjük, mi az Isten akarata az életünkben.

A negyedik nap gondolatáról – úton, mint a föld gyermekei – Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli református Egyházkerület püspöke a Szentírás (3Móz. 25, 8-17) szavairól elmélkedve kiemelte, az Isten népének fel kell tudni ismerni az Isten ritmusát, hogy vele együtt tudjon járni, ezért lassítani kell.  „A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.” (Ter. 2,2). Isten megnyugodott a munkájában, megáldotta és megszentelte azt – emlékeztetett a Szentírás szavaira a püspök.   Kell, hogy mi is megnyugodjunk, lelassítsunk. Az előtt, aki lassabban jár, másként tárul fel a világ …  Ha körülnézünk, rácsodálkozunk a teremtett világ szépségére, akkor el tudjuk dönteni, mire van szükségünk és mire nem. Abban a világban, amely még mindig a növekedés (gazdasági növekedés, gyorsulás, stb.) bálványát imádja, tudnunk kel mi az elég. A világ, amiben élünk nem a mi tulajdonunk, ezért nem sajátítható ki sem a föld és semmi más.”

A közelmúltban a Magyarországi Református Egyház Zsinata egyik döntése a katolikusokban megbotránkozást váltott ki. A zsinat ebben az évben hálaadással emlékezik a 450 éves hitvallási iratra, a Heidelbergi Kátéra. A XVI. században keletkezett hitvallás szövegét újra lefordíttatták, amelynek egyik pontja a katolikus szentmisét „kárhozatos bálványimádásnak” nevezi .   A több száz éves irat szövegét nem változtatják meg,  de ezzel sem minősíteni, sem bántani nem akarnak senkit — fogalmazott Bölcskei Gusztáv református püspök, majd az igehirdetése előtt nyilvánosan is, bocsánatot kért azoktól, akik  megbántva érzik magukat. A püspök hozzátette, hogy 2013-ban elkészülő új magyar református katekizmusban, amit a kárpát-medencei magyar reformátusok fognak használni, nem lesz semmilyen indulatos betoldás.

Az egész keresztény élet úton levés. Az út során keressük az igazságot, de nem mindegy, hogy azt hogyan tesszük. Az imahét záró alkalmán a református nagytemplomban Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök elmélkedésében a Magnificatra, Mária hálaadó énekére (Lk 1,47-55) irányította a figyelmet, amely arra hív, hogy ünnepelve, örömre hangolva tudjunk ezen az úton járni. Mária az örömét vallja meg, ő szembesült Isten ajándékával, amelyben meglátta saját magát, az alázatosságát, ezzel azt a lelkületet kifejezve, amellyel az Isten ajándékát fogadja.  „…szívem ujjong…” „… mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék…” Az evangélium két ember, Erzsébet és Mária találkozását írja le. Ezt a találkozást az öröm hatja át, annak öröme, hogy megosztják azt egymással. Tudunk-e a másik ember örömének örülni? Tudjuk-e egymás ajándékát egymás örömét a másik ajándékát szemlélni? – tette fel a kérdést a főpásztor.  Amikor egymással találkozunk, egymás életét szemléljük, mi az, amit én szeretnék a másiktól, vagy mit én tudok adni, nyújtani. A Krisztussal levő út bennünket is ünneplésre szólít fel, és arra, hogy meg kell tanulnunk Isten ajándékaira és egymásra figyelni — fejezte be gondolatait a főpásztor.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír