Ökumenikus konferenciát tartottak Csurgón

A közel száz résztvevő között nemcsak református, evangélikus lelkipásztorok és katolikus papok, hanem világi munkatársak, egyházközségi képviselőtestületi tagok, gyülekezeti vezetők, polgármesterek, pedagógusok és hitoktatók is jelen voltak. A konferencia többszörösen is aktuális, mert a római püspöki szinódus témájával egybecseng, melyet az új evangelizáció a keresztény hit továbbadásáért címen hívott egybe Benedek pápa. Egyben a most megnyíló hit évére is felkészítette a megjelent érdeklődőket.

Szemerei János, a Nyugati Evangélikus Egyházkerület püspöke nyitotta meg áhítatával a rendezvényt. A Biblia és életünk kulcsmotívumait felvillantva egy kis történettel érzékeltette a hithez való ragaszkodás a gyermekkorban megismert hithez. Egy németországi otthonban meghalt idős néni hagyatékában pici kulcsot találtak. Ez a kulcs a soproni evangélikus templom egyik szekrényének valamelyik fiókját nyitotta, ahol később megtalálták a néni kislánykori énekes-könyvét és jegyzeteit. Ő, aki a második világháború alatt hazáját elhagyni kényszerült, haláláig reménykedett abban, hogy egyszer még szüksége lehet arra a kulcsra.

Füstös János polgármester köszöntötte a résztvevőket, és kifejezte örömét, hogy kis városuk ad otthont e fontos rendezvénynek, mely egyben zárása is a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes ökumenikus és a Szeretet-híd református ifjúsági rendezvénysorozatnak Somogy megyében.

Balás Béla kaposvári megyéspüspök evangelizációjában kiemelte, milyen fontos számunkra a hit, ami látszólag ugyanolyan, mint egy műhold a földről nézve. Ha a műhold nem lenne állandó, gyakorlatilag összeomlana minden a Földön a távközlésben, a televíziózásban vagy az éppen adott dolgokért felelős területen. A háttérben meglévő hit a kamaszok türelmetlenségével nem látható, nem értékelhető, de nélküle nem lenne életünk. A Lezsák Sándortól kapott könyvecskéből, melyet személyesen dedikált neki a szerző, idézett egy részletet: helyettesítő tanár megy be magyar órára az osztályba, és megkérdezi a diákoktól, hogy melyik anyagrésznél tartanak. A Himnuszt kellett megtanulni! És tudjátok? – kérdez tovább a tanár. Igen, kívülről! És belülről? – Ismerjük-e, éljük-e belülről hitünket?

Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházmegye püspöke arról beszélt, hogy a legfontosabb feladatunk, hogy az Örömhírt hogyan kell eljuttatni az emberekhez. Nem az egész világért felelünk, hanem helyhez kötött szolgálatot végzünk. Ezt kéri rajtunk számon az Isten. Ebben viszont nincsen szünet, folyamatos szolgálatot vár el tőlünk. Ha nem is vagyunk tökéletesek, de hitelesnek kell lennünk. A legjobb módszerek egyike a szóbeli bizonyságtétel. Nem kell feltétlenül minden nyugatról jövő módszert átvennünk, lemásolnunk. Életmódválságot, életmódváltást élünk. Nem mindegy milyen kontextusban, környezetben kell megmaradnunk, miközben kiszolgáltatottá, függővé tesznek bennünket. Mindennapi imámban is szerepel, hogy „Uram, Neked van hatalmad, hogy ezt az egész dolgot visszafordítsad”.

Gyülekezeteinkre is nagyon kihat az életmódváltás – emelte ki a református püspök. Oda kell menni, ahol az emberek vannak. A Mezőföldi Egyházmegye reformátusainak 80 százaléka Székesfehérváron lakik, ezt gondozza a lelkészek 5 százaléka. A maradék református 20 százalékot a többi lelkész 95 százaléka. Nagyon meggondolandó, hogy az információáradatban hol van az evangélium. Megdöbbentő volt, amikor egy színész úgy nyilatkozott a televízióban, hogy nem tud mit kezdeni a Tízparancsolattal. Pedig vannak olyan értékek az életünkben, amik mindenen felül állnak. Soha ennyi kedélybeteg, szomorú ember nem volt, mint ma. Azért is néha imádkoznom kell, hogy a csüggedés ne vegyen erőt rajtam. Az életnek van rendje, van értelme Krisztusban minden körülmények között. Egy harminc év körüli hölgy telefonhívását említette, aki azt kérdezte kétségbeesésében: mi értelme az életének, amikor teszi a hétköznapok nem egyszerű dolgait a munkahelyén, otthon a családban, a házi munkában, szinte pihenés nélkül, már a kimerültség határán.

Szeverényi János, az Evangélikus Misszió igazgatója személyes életélményein keresztül hozta közel a hallgatósághoz az Örömhír lényegét. Az állami gondozott cigányok, a börtönlakók, a kárpátaljai emberek életéből vett példákkal, hogy mégis van remény, mégis van örömhír – mondta.

A záró imát Smideliusz Zoltán evangélikus esperes, Nagy Csaba református esperes és Maczkó Gyula katolikus esperes tartotta meg.

A Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium gondoskodtak a szeretetvendégségről.

Kiss Iván /Magyar Kurír