
A ferencesek szinte megalapításuk óta folyamatosan jelen vannak Marokkóban, ahová Szent Ferenc személyesen is szeretett volna eljutni. Ide küldte a rend első misszionáriusait, Szent Berárdot és négy társát, mint Isten békéjének és jóságának tanúit, akik valamennyien vértanúságot szenvedtek 1220-ban. Ezért mondta Szent Ferenc, hogy ha Assisi a rend szülőhelye, Marokkó a megkeresztelkedésének helyszíne a mártírok tanúságtétele által.
A századok folyamán főleg spanyol és francia ferencesek érkeztek Marokkóba, akik az anyaország rendtartományaihoz tartoztak, és a karavánutak mentén igyekeztek hirdetni az evangéliumot, lelkipásztori segítséget nyújtani a keresztény kereskedőknek, utazóknak és a rabságba került európaiaknak.
A Szentszék 1630-ban állította fel az első marokkói apostoli prefektúrát, melynek élére a később vértanúságot szenvedett és boldoggá avatott ferences szerzetest, Pradói Jánost nevezte ki.
A Marokkóban működő ferencesek mostanáig a granadai és a santagói spanyol valamint a három barátról nevezett francia provinciák keretében végezték missziós munkájukat, mostantól pedig a Marokkói Protomártírokról nevezett Kusztódia keretében tevékenykednek.
Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír