A fenyegető, véres események előestéjén Jézus „elővételezi” és ránk hagyja örökül kereszthalálát. De hogyan? Úgy, hogy az isteni szeretet legmélyebb szabályai szerint: a szögeket és saját haláltusáját előbb meleg csenddé változtatja át, baráti lakomává, ahol testét kenyérként és vérét valódi italként nyújtja nekünk. Ez az a váratlan és keresetlenségében isteni „fordulat”, amivel örökre biztosította jelenlétét közöttünk.
Pilinszky János: Az isteni dramaturgiáról (részlet)