Összenyílik két világ – 2007. április 8.

A bűn miatt mi csak odáig jutunk, hogy jólesne a feltámadás, de szenvedés nélkül. Azaz Nagypéntek nélküli Húsvétban gondolkodunk. Fájdalom nélküli dicsőség kellene. De ehelyett csak Húsvét nélküli nagypénteket kapunk. Ha nem hiszünk a feltámadásban, még az örömünk is fájdalmas lesz, nemcsak a szenvedésünk.

Ha hiszünk a feltámadásban, a szenvedésünk akkor sem lesz örömteli, de lesz távlata, és értelme. Az örömeink pedig megoszthatók lesznek, ami előképe a mennyországnak. Nem szolgáltunk rá arra, hogy Jézus megmutassa magát feltámadottként. Még a minimális elvárást sem teljesítettük, hogy ha már nem tudunk mit kezdeni Isten küldöttjével, legalább hagyjuk életben.

Nem így tettük. De itt cseng állandóan a mentségünk: nem tudtuk, mit cselekedtünk. Jó lenne, ha a Húsvét fényében már nem hallgatnánk többet a bukott angyalokra, akik nagyon is tudják, mit cselekednek, amikor Jézus ellen ágálnak.

Sánta János