Öt éve lépett életbe a taposóaknák megsemmisítéséről szóló egyezmény

Nairobi: A Föld számos pontján napjainkban is súlyos problémát okoznak a taposóaknák, amelyek évente 15 ezer emberi áldozatot követelnek, míg a sérültek száma több tízezerre tehető. A taposóaknák betiltását rögzítő megállapodást 1997-ben Ottawában írták alá.

Öt évvel az Egyezmény hatályba lépését követően a tagállamok november 29. és december 3. között Kenya fővárosában, Nairobiban kiértékelő konferenciát tartanak. A konferencia célja, hogy nagyobb lendületet adjon az utóbbi években növekedésnek indult aknamentesítési programnak A fórumra elküldi üzenetét II. János Pál pápa is.

Az Egyezményhez több mint 100 ország csatlakozott. Az ottawai dokumentum 1999. március elsejével lépett hatályba. A csatlakozó államok országa ma már eléri a 141-et. Nem írta alá az egyezményt Kína, Oroszország, India, Irak és Líbia; az Egyesült Államok pedig a tárgyalás során, félúton kilépett és nem támogatta a továbbiakban.

Az eddig elért eredmények ellenére még igen sok a tennivaló: mindenekelőtt az a tény jelent gondot, hogy a világban még mindig 230 millió akna létezik. A készletek megsemmisítése és a sérültek ellátása komoly anyagi nehézségekbe ütközik, és sok esetben sérti az egyes országok gazdasági érdekeit, ezért a program sokszor ellenállásba ütközik.

A Szentszék aktívan támogatja az Egyezményt, erkölcsi kérdésnek tekinti a segítséget

A Szentszék elsők között írta alá az Egyezményt, 1997. december 4-én, 1998. február 17-én pedig ratifikálta azt, harmadikként a csatlakozó országok közül. Azóta is aktívan és hatásosan vesz részt az ezt ellenőrző tanács munkájában, és jelentős anyagi hozzájárulást ad, mindenekelőtt a sérültek ellátásához.

A Szentszék nyilatkozataiban mindig kiemeli azt a tényt, hogy ennek az Egyezménynek humanitárius jellege is van. Nem csupán lefegyverzést jelent, hanem hatályba lépésétől kezdődően, minden nemzet számára erkölcsi kérdés. Állást foglal abban is, hogy az aknák az emberiség fejlődésének gátjai. A földeken elrejtett taposóaknák veszélyeztetik az infrastruktúrák újjáépítését, a gazdasági fejlődést, az emberi közösségek életét.

A Szentszék felhívja a figyelmet arra, hogy az aknasérülést szenvedetteknek egészen speciális segítségre van szükségük, hosszú időn keresztül. Ezért fontos lenne, hogy az egyház és a nem kormányzati katolikus szervezetek hozzanak létre egy szolidáris hálózatot azokkal a közösségekkel, akik ilyen sérültekkel élnek együtt.

Hangoztatja a Szentszék annak fontosságát is, hogy az Egyezményt ismertessék meg a nemzetekkel és a társadalmi rétegekkel. Az egyház ennek révén érzékennyé teheti a közvéleményt, megvilágítva a kérdés etikai oldalát. A plébániai közösség, az egyházmegye vagy a helyi egyház pedig lehetőség arra, hogy az akna által megsérült emberek anyagi segítségben részesüljenek.

A püspöki konferenciák pedig felhívhatják az egyházmegyéket arra, hogy a hívek imádkozzanak a taposóakna által sérült emberekért, valamint a nairobi konferencia gyümölcseiért. Így a konferencia első napján a hívek közös könyörgéseikbe foglalják bele ezt is.

MK