Öt Szervátiusz Jenő-díjat adnak át ebben az évben

Az ünnepségen köszöntőt mond Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója.

A díjakat odaítélő Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz Tibor szobrászművész alapította 2003-ban feleségével, Szervátiusz Klárával, édesapja, Szervátiusz Jenő születésének 100. évfordulója alkalmából. Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenő-díjat azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a Kárpát-medencében alkotó magyar művészek munkáira.

A kuratórium évente adja át a díjat olyan képzőművészeknek, akik a nemzeti kultúra gyökereit felmutató magas színvonalú műveket hoznak létre. 2005-ben megalapították az alternatív Szervátiusz Jenő-díjat is, amelyet évente felváltva egy művészettörténésznek, illetve egy újságírónak ítélnek oda. Olyan alkotókat is elismernek a díjjal, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárulnak a magyar nemzeti identitástudat megőrzéséhez.

A díj névadója, Szervátiusz Jenő szobrászművész 1903-ban született Kolozsvárott. Fiatalon kitanult néhány mesterséget, mint a kovács és a bútorkészítő; 1925-ben már Párizsban tanult szobrászatot. Két év múlva beiratkozott a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára, ahol szobrász szakon szerzett diplomát.

Erdélyi balladák egyedülálló stílusú faragója lett. Trianon után az erdélyi Helikon-mozgalomhoz fűzték szoros szálak. A Kós Károly, Bánffy Miklós, Kemény János vezetésével működött mozgalom 1929-ben hozta létre Barabás Miklós – Céh néven – az erdélyi képzőművészek szabad munkaközösségét: ennek lett tagja Szervátiusz Jenő is.

Egyetlen nagy köztéri szobrát, a farkaslakai Tamási Áron-emlékművet fiával, Szervátiusz Tiborral közösen készítette 1971-72-ben. Közben elkészítette a pápai Jókai-emlékművet, a soproni Cantata Profana című alkotást. Több mint ezer szobrot faragott; ezek többsége magánszemélyeknél található szerte a világban. 1983-ban bekövetekezett haláláig fiánál élt Budapesten.

MTI/Magyar Kurír