Okirat Õszentsége II. János Pál jámbor haláláról

Õsi hagyomány szerint II. János Pál pápa koporsójában okiratot helyeztek el, amely röviden összefoglalja életét és érdemeit. (Okirat Õszentsége II. János Pál jámbor haláláról) Obitus, Depositio et Tumulatio Joannes Pauli secundum Sanctae Memoriae – II. János Pál pápa temetése, elhelyezése és elhantolásának szent emlékezete – ez a címe az okiratnak.

A halottaiból feltámadt Krisztus világosságában, az Úr 2005-ös évében, április 2-án este 21 óra 37 perckor, miközben a szombat végéhez közeledett és már beléptünk az Úr napjába, Húsvét nyolcadába és az Isteni Irgalmasság vasárnapjába, az Egyház szeretett Pásztora, II. János Pál pápa ebből a világból átment az Atyához. Az egész egyház, főként a fiatalok imádságban elkísérték őt átmenete során. II. János Pál pápa a 264. pápa volt. Emléke megmarad az egyház és az egész emberiség szívében.

Az okirat ezután felidézi II. János Pál pápa földi zarándokútjának főbb állomásait.

Karol Wojtylát, 1978. október 16-án választották pápává. Wadowicében, egy Krakkótól 50 kilométerre fekvő városban született, 1920. május 18-án és két nappal később Franciszek Zak pap megkeresztelte a plébánia templomban. 9 éves korában volt elsőáldozó és 18 éves korában megbérmálkozott. Mivel a náci megszálló-erők bezárták az egyetemet, megszakította tanulmányait és bányában, később pedig a Solvay vegyi gyárban dolgozott. Papi hivatást érzett ezért 1942-től kezdve a krakkói titkos szemináriumban kezdte meg tanulmányait. 1946 novemberében Adam Sapieha bíboros szentelte pappá. Tanulmányait Rómában folytatta, ahol teológiai licenciátust és doktorátus szerzett, tézisének címe ez volt: Doctrina de fide apud Sanctum Joannem a Cruce. Később visszatért Lengyelországba, ahol különböző lelkipásztori szolgálatokat végzett és szent tudományokat tanított. 1958. július 4-án XII. Piusz pápa krakkói segédpüspökké nevezte ki. VI. Pál pápa ugyanabba a székbe érsekké nevezte ki. Ebben a minőségében részt vett a II. Vatikáni Zsinaton. VI. Pál pápa 1967. június 26-án bíborossá kreálta. 1978. október 16-án a konklávé bíborosai pápává választották és ekkor felvette a II. János Pál nevet. Október 22-én, az Úr Ünnepén kezdte meg ünnepélyes péteri szolgálatát.

II. János Pál pápasága az egyháztörténelem során az egyik leghosszabb volt. Ezen időszakban sok változás történt a különböző országokban. Ezek közé tartozik több nemzet kommunista rezsimjének megsemmisülése, amihez nagyban hozzájárult maga a Pápa is. Az Evangélium hirdetésének okán számtalanszor elutazott különféle nemzetekhez. II. János Pál pápa fáradhatatlan missziós buzgósággal gyakorolta péteri szolgálatát, minden energiáját erre szentelte és ebben a sollicitudo omnium ecclesiarum és az egész emberiség iránti nyitott szeretet vezette. Minden más elődjénél többet találkozott Isten népével, a nemzetek felelőseivel, szertartások, általános kihallgatások és lelkipásztori látogatások alkalmával. A fiatalok iránti szeretete arra ösztönözte, hogy kezdeményezze az Ifjúsági Világtalálkozókat és a világ minden részéről fiatalok millióit hívta egybe. Sikeresen előmozdította a párbeszédet a zsidókkal és más vallások képviselőivel, olykor imatalálkozókra hívta őket a békéért, főként Assisiben. Lényegesen kibővítette a bíborosi kollégiumot, 231 bíborost kreált és egyet „in pectore”. 15 szinódusi ülést hívott egybe, 7 rendes és 8 speciális szinódust. Számos egyházmegyét és egyházkerületet létesített, főként Európa keleti részén. Megreformálta a nyugati és a keleti egyházi törvénykönyvet, új intézményeket létesített és átszervezte a Római Kúriát. Mint „sacerdos magnus” gyakorolta liturgikus hivatalát a római egyházmegyében és az egész világon, a II. Vatikáni Zsinat iránti teljes hűség szellemében. Példaadó módon kibontakoztatta a liturgikus életet és lelkiséget, a szemlélődő imáságot, az eucharisztikus imát és a Rózsafűzért. (vö. Rosarium Virginis Mariae ap. levél.)

Vezetése alatt az egyház elérkezett a harmadik évezredhez és megünnepelte a 2000-es nagy Jubileumot, a Tertio millennio adveniente apostoli levél által megjelölt irányelvek szerint. Az egyház az új évezredben Novo millennio ineunte apostoli levelének útmutatása szerint jelent meg, mely levél az eljövendő idők útját mutatta meg a híveknek. A Megváltás Éve, a Mária Év és az Eucharisztikus Év meghirdetésével indítást adott az egyház spirituális megújulásának. Rendkívüli lendület adott a szentté és boldoggá avatásoknak, hogy felmutassa az életszentség megannyi példáját, hogy azok buzdítást jelentsenek korunk embereinek. Egyház doktorrá nyilvánította a Gyermek Jézusról nevezett Szent Terézt. Rendkívül gazdag volt II. János Pál tanítóhivatala. Mint a hit letéteményese bölcsességgel és bátran előmozdította teológiai, erkölcstani és lelkiségi tanítást és egész pápasága során feltartóztatta az egyház tiszta hagyományával ellentétes irányzatokat. Fontosabb dokumentumok között számon tartunk 14 körlevelet, 45 apostoli levelet, 15 apostoli buzdítást, 11 apostoli konstitúciót, 45 apostoli levelet, az általános kihallgatáson tartott katekézisek és a világ különböző részein elhangzott beszédei mellett. II. János Pál pápa megerősítette és megvilágította Isten Népét a teológiai tanítás területén. (Főként első három nagy enciklikájával: Redemtor hominis, Dives in Misericordia, Dominum et Vivificantem), az antropológia és a társadalmi tanítás területén (Laborem exercens, Sollicitudo rei socialis, Centesimus annus enciklikák), az erkölcstan területén (Veritatis Splendor, Evangelium Vitae enciklikák), az ökumené területén (Ut unum sint enciklika), a mariológia területén (Redemptoris Mater enciklika).

Közzétette a Katolikus Egyház Katekizmusát, a II. Vatikáni zsinat által tekintéllyel értelmezett Hagyomány fényében. Néhány könyvet is közreadott egyetemi magántanárként. Tanítóhivatala az Eucharisztia Éve alatt az Ecclesia de Eucharistia kezdetű körlevelében és a Mane nobiscum Domine apostoli levelében érte el tetőpontját. II. János Pál mindenki előtt csodálatraméltó tanúbizonyságot tett buzgóságból, életszentségből és egyetemes atyaságból.

VR/MK