A szentségek valóban Krisztus cselekedetei, melyeknek hatékonysága nem csökken a szolgálatot végző tökéletlenségétől vagy méltatlanságától: az eredmény a szentséget fogadó hozzáállásától függ. Ezt nagymértékben előmozdítja a pap személyes életszentsége, megbízható tanúságtétele, amint az érdemek titokzatos cseréje is a szentek közösségében.
Szent Pál azt mondta: „Testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1,24.) Vianney János a megtérés kegyelmét akarta valamiképp elnyerni Istentől, nemcsak imádságával, hanem egész életének áldozatával is.