Ez minden korra érvényes, így a fogyasztásra beállított, hedonista, anyagelvű, öntörvényű és vallásilag közömbös emberre is. Az evangélium közvetlen és kérügmatikus hirdetésének mindig megvan, és meg is lesz a sajátos ereje minden körülmények között azzal a föltétellel, hogy a lehető legjobban alkalmazzuk az adott környezetre és élethelyzetre. (...)
„Mi nem hallgathatunk” (ApCsel 4,10), mondta Péter és János apostol a főtanács előtt. Mi, mai pásztorok sem hallgathatunk. Bátran és nagy belső erővel kell biztosítanunk a misszionáló evangelizáció folyamatosságát, s nem szabad megijednünk az ellenhangoktól, bármilyen irányból érkezzenek is. Csak így maradhatunk hűségesek Jézus Krisztushoz, és tudjuk fölajánlani pótolhatatlan szolgálatunkat a mai, posztmodern, elvárosiasodott és globalizálódó embernek, aki – mint a történelem bármely más korszakában – keresi létének igazi értelmét.
Cláudio Hummes bíboros
Sempre discepoli di Cristo
San Paolo, Milano 2002, 73. és 159. old.
(Részlet a „Amint az Atya szeretett engem... – 365 gondolat a papság évére című könyvből.
Citta Nuova, 2009
http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp)
