Hiszen ott él lelkünkben a meggyőződés, hogy győztesek csak a Belé vetett bizalmat gyakorolva leszünk: mert magunktól nem vagyunk képesek egy szalmaszálat sem fölemelni a földről (vö. Jn 15,5).
Ezért mindenkinek a maga munkájában, azon a területen, ahol a társadalomban tevékenykedik, éreznie kell, hogy Isten munkáját végzi, hogy mindenekelőtt Isten békéjének és örömének magvetője.
„A tökéletes keresztény mindig derűt és örömöt hordoz magában. Derűt, mert érzi Isten jelenlétét. Örömöt, mert tapasztalja, hogy az Õ ajándékai veszik körül. Ebben az esetben a keresztény valóban királyi személyiség, Isten szent papja.” (Alexandriai Szent Kelemen)