Olasz jezsuita történész a római zsidók elleni razziáról és XII. Pius pápáról

Vatikán: Az olasz jezsuiták rangos Civiltá Cattolica folyóiratának következő számában P. Giovanni Sale történész a római zsidók 60 évvel ezelőtt történt deportálásával és XII. Pius pápa magatartásával foglalkozik. A folyóirat még nyomdában van, de a szerkesztőség már közzétette a cikk rövid tartalmát, amelyet az ADNKronos hírügynökség a következőkben foglalt össze.
A jezsuita történész a vatikáni levéltár eddig ismeretlen dokumentumai alapján követi azoknak a napoknak a krónikáját. XII. Pius pápa másnap reggel, 1943. október 16-án reggel értesült a zsidók letartóztatásáról. Az éjszaka folyamán a gettóból elhurcolt zsidókat ekkor már a Tevere parti katonai iskolában őrizték. A pápa államtitkára azonnal a Szentszék németországi nagykövetéhez, von Weizsaecherhez indult, hogy fejezze ki a legerélyesebb tiltakozását az éjszakai razzia miatt. Maglione bíboros és a nagykövet között a következő párbeszéd zajlott le: „A szentatya számára fájdalmas, minden más fölött fájdalmas, hogy éppen Rómában, Mindenki Atyjának tekintete alatt, szenvedést okoznak annyi embernek, kizárólag amiatt, mert egy meghatározott fajhoz tartoznak”. „És mit szólna a Szentszék, ha ezek a dolgok folytatódnának?” „A Szentszék nem szeretné, ha arra kényszerítenék, hogy rosszallását fejezze ki.”
Ugyanazon a napon a pápa unokaöccse, Carlo Pacelli a római német templom rektorához, Aloys Hudal prelátushoz sietett, aki barátságban állt a birodalom helyi vezetőivel. A Civiltá Cattolica az események rekonstrukciója alapján közli, hogy Hudal prelátus mindjárt üzenetet intézett a kompetens hatósághoz és magához Himmlerhez, aki elrendelte, hogy a város rendkívüli jellegére való tekintettel hagyják abba a letartóztatásokat.
A náci üldözés valóban ugyanolyan hirtelen megszűnt, mint ahogy elkezdődött és 8000 római zsidó csodával határos módon megmenekült. Ám az 1943. október 15-éről 16-ára virradó éjjel letartóztatott több, mint ezer zsidó sorsa már megpecsételődött. A parancs ugyanis a Führer főhadiszállásáról érkezett, amelyet lehetetlen volt visszavonni. Néhány nap múlva a római zsidókkal zsúfolt vagonok elindultak a koncentrációs táborok felé.
A Szentszék diplomáciai úton továbbra is próbálta figyelemmel kísérni az elhurcoltak sorsát és eljuttatni nekik a római izraelita közösség által gyűjtött téli ruhát, ám minden hiábavalónak bizonyult. A razziát követő napokban számos zsidó elhagyta a várost, vagy római kolostorokban húzódott meg.
Az olasz jezsuiták folyóirata ez utóbbival kapcsolatban egy nemrég készült felmérés adatait is közzéteszi. E szerint az október 16-át követő napokban a zsidók valósággal elözönlötték a város szerzetes házait, amelyekben 4000-en találtak menedékre. A zsidók megmentői között volt Alfredo Ottaviani prelátus, a Szentté avatási Kongregáció későbbi bíboros prefektusa is, aki ellen a náci főparancsnokságon feljelentést tettek zsidó szimpátiája miatt – írja még tanulmányában Giovanni Sale jezsuita történész. VR/MK