
Szaddám Huszein két társának kivégzése kapcsán több állam jelezte tiltakozását. Romano Prodi olasz miniszterelnök újságíróknak nyilatkozva leszögezte: Olaszország ellenzi a halálbüntetést. Az ország tavaly decemberben nyilatkozatot terjesztett az ENSZ közgyűlése elé, amelyben általános moratórium meghirdetését kéri a kivégzésekre. Akkor 85 tagállam támogatta a javaslatot. Olaszország a Biztonsági Tanács új tagjaként az ENSZ első idei munkanapján kérvényt nyújtott be a tanács elnökének, hogy az ENSZ közgyűlése újra tűzze napirendre a moratórium kérdését.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, aki éppen Rómában tárgyal, úgy nyilatkozott, személy szerint ellenzi a halálbüntetést, egy ember sem veheti el egy másik életét. Az Európai Unió támogatja Olaszország kezdeményezését az ENSZ-ben.
Az ENSZ tagállamai közül 52 tartotta meg jogrendjében a halálbüntetést, köztük az Egyesült Államok és Kína is.
Eddig Olaszország két alkalommal állt a halálbüntetés felfüggesztését szorgalmazók élére az ENSZ-ben. 1994-ben a tagállamok két blokkra szakadtak a kérdéssel kapcsolatban, az egyik oldalon az iszlám, ázsiai és Karib-tengeri államok, akiknek jogrendjében szerepel a halálbüntetés, a másik oldalon Európa és Latin-Amerika egy része, akik ellenezték. Így a javaslatot mindössze 36 állam támogatta, 44 nemmel szavazott, 74 pedig tartózkodott. Akkorra még a 184 tagállamnak csupán a negyede törölte jogrendjéből a halálbüntetést.
A nemzetközi helyzet azóta megváltozott – 1999-hez képest is, amikor az ENSZ közgyűlése, ugyancsak olasz javaslatra, ismét tárgyalta a moratórium kérdését. 1994-ben 97 ország alkalmazta a halálbüntetést, ma alig 60. Több ország csatlakozott az abolicionista táborhoz, és még a hagyományosan halálbüntetés-párti Egyesült Államokban is változni látszik a közvélemény.
1999-ben a vita kezdőnapján az Európai Unió állította le a tárgyalásokat, amikor állásfoglalása módosítását jelentette be. A kezdeményezést az akkori 15 EU-tagállam és további 57 állam támogatta. Az állásfoglalás a kivégzések moratóriumát kérte, célként teljes eltörlésüket jelölve meg. A tárgyalások elhalasztása nem jelentett volna visszalépést, de az Európán belüli megosztottság miatt akkor nem került sor a folytatásra. Olaszország egyedül maradt, miközben Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Luxemburg és Németország a Mexikó által beterjesztett, az ellentétek kibékítésére törekvő, de az elvi kérdésekben a megalkuvást elkerülni igyekvő módosítás ellen foglalt állást.
RAI/Magyar Rádió/Magyar Kurír