Tegnap ércujju fagy csipkedte a fülecskét,
ma langyos olvadás csordítja az ereszt,
tegnap harapni még éreztem a telecskét
s ősz szakállára ma piszkos könyűt ereszt.
Tegnap a sík jegen, melyet ma sár fereszt, víg kedv kergette még a lányt meg a menyecskét, ma öntudatlanul új méla vágy epeszt, mint tavasszal, mikor várjuk bohón a fecskét.
(részlet Babits Mihály Paysages Intimes című verséből)