Online-ból offline kapcsolatot építeni

Szűcs Sándor az Országos Lelkipásztori Intézet által szervezett, Egerben tartott Lelkipásztori és Teológiai Napok egyik előadója volt.

Az online megjelenés fontosságát hirdeti. Milyen súlya van ennek a hitünkről való kommunikációban?

- Az internet hozzá tud segíteni ahhoz, hogy elérjük a világot, fontos és jó eszköz lehet. Nem tőle függ a megmentésünk, de segíthet abban, hogy többen legyünk. Ha nincsen honlapom, akkor az embereknek azt a részét, akik az interneten keresnek információkat, nem tudom elérni. Egyre nagyobb az a közösség, aki online tudakozódik. Ha nem vagyok ott, akkor nem tudok kommunikálni. Sőt, a kereső motorok egyre jobban bevonják a találati listába a közösségi portálokon való szereplést. Az interneten tájékozódók jelentős része sokkal hamarabb megnézi egy igehirdető vagy vallási szervezet Facebook-oldalát, és olvassa el a kommenteket, mint a saját honlapjukon lévő bemutatkozást. Sokszor az embereket nem az érdekli, hogy te mit mondasz magadról, hanem ki ismer titeket, és ők mint mondanak rólatok. És ennek fognak hinni.

Milyen az érdeklődés a vallási tartalmak iránt az online világban?

Olvastam egy nemzetközi felmérést a keresőszavakkal kapcsolatban. Milyen szavakat ütnek be az emberek a Google-féle keresőkbe? A felmérés szerint a keresőkifejezések negyede kapcsolatos spirituális tartalmakkal közvetlenül vagy közvetve. Az emberekben erős az éhség a spirituális dolgok iránt. A posztmodern kinyitotta a világot. Az emberek most értéket keresnek. Amit találnak, azzal kénytelenek beérni. Vagy nem találnak semmit, vagy nem azt találják, amit mi szeretnénk magunkról közvetíteni. Rajtunk múlik, hogyan használjuk ezt a kommunikációs csatornát. Nagyon foglalkoztat a kérdés, a keresztények, akik az ember számára meghatározó értékek birtokában vannak, vajon miért nem teszik meg ezt az online világban?

Talált erre magyarázatot?

Azt mondanám, úgy keresem a válaszokat, hogy további kérdéseket teszek fel. Talán nem tudják, hogyan kell? Vagy nem tudják, hogy szükséges? Vagy abban bizonytalanok, mit kell kommunikálniuk? Hogy szükség van rá, azt a számok kiválóan igazolják. Egy száz tagú közösségből átlagosan 36 tag van fenn a Facebookon. Ők 4680 ismerőssel tudnak megosztani, ha ezt megteszik, az 421 ezer üzenetet jelent havonta. Ezt kell lefordítani a misszióra és levonni a következtetéseket. Az ApCsel29 ezért ebből kiindulva fogalmazta meg feladatát. Szeretnénk felkészíteni az egyházakat arra, hogy az online eszközök használatában az élvonalba jussanak. Készséget, szemléletet, eszközrendszert fejlesztünk és ehhez tudást adunk.

Az ApCsel29 tehát az online misszióval foglalkozik?

A szolgálatunk neve ApCsel29. Az Apostolok cselekedetei 28 részből áll. Nem egy huszonkilencedik apokrif fejezetet terveztünk írni, hanem úgy érezzük, folytatnunk kell, amit az apostolok tettek. A szolgálatunk az egyház építése, az evangélium hirdetése. Azt szeretnénk folytatni, amit Krisztus a követőire hagyott. Megtérésem óta a tanítást érzem elhívatásomnak, küldetésemnek, de ajándékomnak is. Folyamatosan tanulok, 15-18 éve figyelve a nemzetközi missziót, miről érdemes tanulnunk. Keresem azokat a pontokat, embereket, irányzatokat, amelyek segíthetnek nekünk abban, hogy Magyarországon, a saját környezetünkben be tudjuk tölteni ezt a küldetést. A közösségünk szervezetfejlesztéssel, vezetéstudománnyal, kommunikációval, marketinggel foglalkozik a keresztény szemlélet alapján.

Milyen közösségek fordulnak Önökhöz?

Dolgozunk a református, katolikus, baptista egyházzal. Örülök annak, hogy a katolikus közösség egyre jobban nyit felénk. Sokszor lelkészi hivatali továbbképzésre hívnak meg bennünket, megkeresnek plébániák is. Dolgoztunk a Szeged-Csanádi Egyházmegye Pasztorális Intézetével, a Budapesti Hitoktatói Főfelügyelőséggel. Portfóliónk egyik része az általunk szervezett nyílt tréningek. Ide minden felekezetből jönnek az emberek.

Mit tud átadni egy ilyen képzés?

Alapvető annak átadása, hogy az online csatornát tudatosan használni akarjuk. Olyan kommunikációs eszköz, mely valóban hozzá tud járulni ahhoz, hogy életet mentsünk. A tudatos használathoz meg kell tanulni működését. Ennek része egy eszköztár és egy szemléletmód felépítése. Megvannak a módszerei, miként lehet magunkat megtalálhatóvá tenni, miként lehet élni ebben a virtuális közösségi világban. Olyan online jelenlétre – honlapra – és olyan online misszióra van szükség, hogy a számunkra ismeretlen emberek megtaláljanak minket, és a látogatókból elsőként visszatérő látogatók, majd rendszeres olvasók, majd interaktív felhasználók, majd online közösségi tagok, végül offline látogatók legyenek. Az offline látogatót fogadni kell, akkor tér vissza és akkor válik elkötelezett közösségi taggá, ha őt jó, igazán élő gyülekezet fogadja. Csalódást okozni nem szabad.

A missziót mindenkinek magának kell építeni, mi csupán felkészítünk, és az eszköztárral ismertetünk meg.

Facebook-mentőöv címmel képzéspalettájuk része a közösségi média használata.

Sokszor kérdeznek a facebookozás pozitív vagy negatí voltáról. Nem jó a kérdésfeltevés. A Facebook lehet egy akármilyen autó. Ha az ember nem ért hozzá és úgy ül be, akkor karambolozni fog. Ha tud vezetni, és helyes az úti cél, akkor van egy eszköz a kezében, ami elsegíti  a céljához. A Facebook is egy eszköz, amit lehet rosszul és rosszra használni, akár szándékosan vagy hozzá nem értésből. És lehet hozzáértő módon jóra és jól használni. Nem a Facebooknak van rossz és jó oldala, hanem azt kell megnézni, ki mire akarja használni, mennyire tudja használni, és ennek jó vagy rossz lesz az eredménye. Jól használva minimalizálni lehet negatív hatásait. A képzésünk hitoktatóknak, ifjúsági vezetőknek, pedagógusoknak arról, hogy mit és hogyan tanítsanak meg a fiataloknak a közösségi média használatáról.

Ön mire használja ezeket a közösségi oldalakat?

Túlságosan pörgős életet élek ahhoz, hogy aktív facebookos legyek és túl sok a facebookos ismerősöm ahhoz, hogy azt aktívan tudjam használni közösségi dolgokra. Annyira sokat foglalkozom számítógépekkel, hogy a közösségi igényemet nem ott akarom kiélni. Arra használom a közösségi oldalakat, hogy az üzeneteim és gondolataim eljuthassanak azokhoz, akik arra vevők. A Facebook számomra kommunikációs csatorna. A másik oldal a tanulás, önfejlesztés. Keresem én is, kiktől tanulhatok, de nagyon megválogatom, hogy kiket követek.

Online mindenki azt mondja magáról, amit akar.

A közösségi média olyan mértékű átláthatóságot hoz be a személyes kapcsolatokba, ami korábban nem volt meg. Ha valaki tíz évvel ezelőtt tett közzé újságcikket az interneten, nem tudtuk, ki van az írás mögött. Ma lenyomozható az újságíró. Tíz évvel ezelőtt könnyű volt álnéven kommentelni, akár szélsőséges vagy kulturálatlan véleményeket kifejezni, mert semmi nem vezetett vissza a kommentelőhöz. A Facebook-típusú közösségi portálokon ez másként működik. Ott nem lehet válaszolni anélkül, hogy az ember arca, elérhetősége valós ne legyen. Természetesen vannak olyanok, akik fiktív személyiséggel lépnek fel, de fiktív személyiséggel nem lehet kapcsolatot építeni. Egy év aktív Facebook-élet után nagyon jól meg lehet ismerni, ki milyen ember. Innentől kezdve nagyon nehéz hazudni. Minél szélesebben terjed az ilyen típusú közösségi média, annál átláthatóbb lesz egy személyiség, annál nehezebben lehet az interneten hazudni magunkról. Mindenki utána tud nézni, milyen ember vagyok. Ebből fakad sokak félelme a közösségi média iránt. Ezért kell megtanulni kezelni, kivel mit osztok meg, akkor nem tudnak visszaélni vele.

Hogy viszonyul egymáshoz az online és az offline élet?

Az egyházaknak, gyülekezeteknek sok olyan online megjelenése van, ahol a valóságos tartalom sokkal kevesebb. Mi próbálunk erre odafigyelni, törekszünk, hogy a kettő összhangba kerüljön. Az online megjelenés nagyszerű lehetőség arra, hogy a 21. századi online megjelenéshez felhúzzuk a 21. századba magát a gyülekezetet is. Új szolgálatok jöhetnek létre azzal, hogy elindult egy kezdeményezés a honlap megújítására. Az online misszió belépési pont az egyházakkal, gyülekezetekkel való együtt munkálkodásba. Büszke vagyok arra, hogy szinte minden ügyfelünk hozott újakat, és szinte minden ügyfelünkkel baráti kapcsolatba kerülünk. A munka nem arról szól, hogy jön egy gyülekezett, kifizeti a pénzt a honlapért, mi megcsináljuk a honlapot és aztán viszont látásra. Hosszú távú együttmunkálkodásban gondolkodunk, melynek sokkal több a hozománya, mint egy egyszerű honlap.

A honlap egy alap, ahonnan elindulhat a kommunikáció.

Igen, de tudnunk kell, hogy az internet nem automatikus média. A rádió és a televízió képes automatikusan hallgatóságot, nézettséget generálni. Ha valaki bekapcsolja a rádiót, akkor ott van műsor és mindig szól neki. Ezzel szemben egy honlap az interneten nem eredményez automatikusan olvasót. Ezért beszélünk mi online misszióról. Addig nem csinálunk honlapot, ameddig nincs online missziós munkacsoport, melynek tagjait felkészítünk arra, hogyan kell üzemeltetni a honlapot. Akkor lesz látogatottsága, ha a gyülekezet ezt a formát a magáénak vallja. A munkacsoport tagjait azok közül választjuk ki, akiknek van online kapcsolata. Őket kell motiválnunk, nekik kell célokat adnunk. Sikereket élnek át, amikor látják, egyre többen látogatják a honlapot. Rendszergazda nem tud gyülekezeti honlapot üzemeltetni. A honlap a gyülekezeté. Ha a gyülekezet érti, hogy miért van honlapja, ha érti, hogy ez az ő életének leképezése az interneten, akkor hihetetlen dolgok történhetnek. Az online missziót be kell emelni a gyülekezet egész missziójába, egyenrangú részként. Meg kell tanulni professzionálisan dolgozni az élet minden területén.

Trautwein Éva/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!