Orbán Viktor a Szentatyáról

II. János Pál azt akarta, hogy a mainál emberségesebb, békésebb legyen a világunk – mondta Orbán Viktor a Magyar Demokratában

Az e heti Magyar Demokratában (Van mit megköszönni… 14-15. o.) Orbán Viktor, a Fidesz elnöke nyilatkozik II. János Pál pápa örökségéről. Személyes élményeit felidézve a volt kormányfő elmondta: a nyolcvanas években turistaként járt Lengyelországban, és akkor látta személyesen először a szentatyát, „egyenes tartású, egyenes beszédű, jó szándéktól sugárzó, megértő, de ugyanakkor a saját értékeiben rendíthetetlenül szilárd ember benyomását keltette onnan a tömegből nézve. Aztán később találkoztam vele személyesen is több alkalommal, de ez már egy másik történelmi korszak volt. Közkeletű volt, hogy a gyermekeket nagyon szerette, de mikor a családomat fogadta és megáldotta a gyerekeimet, ez a szeretet szinte kézzel tapintható volt… A pápával kapcsolatban nincsen megrendítő emlékképem, ellenben nagyon sok olyan megrendítő élményem van, amelyről azt hiszem, hogy dolgozik benne. Ilyen értelemben talán segített az életemben bizonyos szakaszaiban abban, hogy meg tudjak hozni jó döntéseket.” Orbán Viktor leszögezte: „Hogy az elnyomás világából egy szabad világgá alakult Közép-Európa, abban II. János Pál pápának személyesen óriási szerepe van. És ez a szabadság nemcsak a hívők szabadsága lett, bár az ateista elnyomás alól ők felszabadultak, de hát azért a demokrácia beköszöntött, s ezért ez mindenkinek jó, nemcsak a hívőknek. Ilyen értelemben úttörő volt, hogy mindenki számíthatott a pápára, mindenkinek van mit megköszönnie. Ha másért nem, hát a közép-európai történésekben játszott kiemelkedő szerepe miatt… Mi, közép-európaiak különösképpen hálásak lehetünk neki.” A volt miniszterelnök szerint II. János Pál „egyfajta életkötetet adott arra nézvést, hogy hogyan lehet közreműködni hívőknek, és nem hívőknek egyaránt abban, hogy a mainál emberségesebb legyen a világunk. Gondolok például az iraki háborúra. Azért mégiscsak a pápa volt az a feltétlen erkölcsi tekintély, aki a világ legnagyobb birodalmaival és hadseregeivel szemben is azt merte mondani, az egyébként sikertelen békéltetési kísérletei után, amikor világossá vált, hogy katonai erőt fognak alkalmazni, nos, akkor azt mondta, hogy nem az erősebbeké lesz az utolsó szó. Ha úgy tetszik, hívő vagy nem hívő, ha emberségesebb, békésebb világot akar, a pápára figyelhetett, őrá támaszkodhatott.” A volt kormányfő részt vett, feleségével együtt a szentatya temetéséről. Annak hangulatáról elmondta: „Megható szertartás volt. Érdekes keveréke volt a hangulatoknak, mert egyfelől mindenki személyes veszteségnek is tekintette a pápa halálát, mindenki sajnálta, hogy eltávozott, ugyanakkor nem volt olyan érzés az egybegyűlt tömegben, hogy valami tragédia ért volna bennünket, nem éreztük úgy, hogy félbeszakadt volna egy életmű, hanem azt éreztük, hogy bevégeztetett. Egy beteljesült küldetésű embertől búcsúzni mindig más, mint egy olyan embertől, akire úgy gondolunk, hogy egyébként még sok minden dolga lett volna, még sok minden rejtőzött benne, csak eltörött. Így tehát ebből kiindulva egyszerre volt gyász és búcsú. Másfelől pedig fölmagasztalás, egyfelől, ha fogalmazhatok így, boldoggá avatási szertartás is.”

MD/MK