Orlando Corradi – Jon Song Chol: Teréz anya – Az irgalom útján

A kis Agnes testvéreivel együtt szerető családi körben nevelkedik, de miután az albán függetlenségért békés eszközökkel harcoló apját a nacionalista erők megmérgezik, már gyermekként félárva lesz. Kitűnően tanul, s Jézus már korán kiválasztja őt, személyesen szólítja meg: „Szükségem van rád, kövess engem, és nem hagylak el soha.”

Ettől kezdve Agnes, majd később Teréz anya – a Teréz nevet a loretói Miasszonyunk Nővéreknél veszi fel, kifejezve tiszteletét Lisieux-i Kis Szent Teréz iránt – mindenben engedelmeskedik Krisztusnak, soha nem a maga, hanem a Megváltó akaratát cselekszi. Mindig a lelkiismeretére hallgat, felismerve abban a szerető és irgalmas Isten szavát. Ezért kéri, hogy missziós nővér lehessen Indiában.

Kalkuttában egy gimnáziumban tanít, ahová jómódú, többségükban katolikus lányok járnak. Kiváló pedagógus, a diákok szeretik, de Teréz anya érzi, hogy nem ez a végleges hivatása. Krisztustól származó jelnek tekinti, hogy osztálya tantermének az ablaka közvetlenül Kalkutta nyomornegyedére nyílik. A szegénytelepet az itteniek nem kevés cinizmussal a „gyöngyök tengerének” nevezik. S hogy mik ezek a „gyöngyök”? Az éhség, a halál és a bűnözés. A fiatal apáca mindennap szembesül a számára eddig elképzelhetetlen nyomorral és képtelen tétlenül szemlélni az éhezők látványát. Ha rájuk néz, a szenvedő Krisztust látja, s úgy érzi, kötelessége rajtuk segíteni. Mégpedig nem csupán adakozással, jótékonykodással, hanem személyes jelenléttel is.

A segítésben lépésről lépésre halad, először a saját ételét osztja meg a nyomorgókkal, két ruhája közül eladja az egyiket, hogy ennivalót vegyen nekik, majd feladva tanári hivatását, véglegesen közéjük megy – először csak egyedül, majd megalapítva a Misszionáriusok Rendjét, teljesen a haldoklóknak, szegényeknek szenteli az életét, érzelmileg is azonosul velük. Amikor egyik nővértársa megkérdezi tőle, miért csinálja ezt, így válaszol: „Mert mindegyikük maga Jézus, akinek az életemet szenteltem. Láttad mennyi szenvedés van, mint a kereszten. És te is Jézusnak szentelted az életedet.”

A Misszionáriusok Rendjének vezetőjeként így inti nővértársait: „Legyen időd gondolkodni, legyen időd imádkozni, és legyen időd szeretni. A szegények szolgálata az élet szolgálata.” Teréz anya vallotta: „Én csak egy gyenge lány vagyok, a betegeké és a szegényeké, tartozzanak bármelyik társadalmi csoporthoz is.” Az egyik jelenetben egyszerre gyakorolja a megbocsátást és az ellenségszeretetet, amikor az őt korábban gyalázó, övéi által kitaszított, súlyosan beteg hindu papot befogadja menedékházukba és ápolja. Egy másikban megfogalmazza a misszionárius nővérek hivatásának lényegét: „Nem szociális gondozók, tanítók, ápolók vagy orvosok vagyunk. Mi Jézust szolgáljuk a szegényekben. Őt látogatjuk, etetjük és öltöztetjük a szegényekben, árva gyerekekben, kesergő nőkben, a betegekben és a haldoklókban. És szegénynek kell lennünk, valóban szegénynek. A szegénység biztosítja azt a szabadságot, amire a szegényeink megértéséhez szükségünk van.”

Orlando Corradi és Jon Song Chol a mindennapi cselekedetekben megmutatkozó, mindenkire kiterjedő szolgáló szeretetet mutatja be Teréz anya és nővértársai történetében. A film végén úgy érezzük, lelkileg gazdagabbak lettünk, mint előtte voltunk, s talán nagyobb empátiával tekintünk ezután az élet kitaszítottjaira, keresve az alkalmat, miként tudnánk segíteni rajtuk.

Kalkuttai Teréz anyát II. János Pál pápa 2003-ban boldoggá, Ferenc pápa 2016-ban szentté avatta.

Teréz anya – Az irgalom útján
(olasz animációs film 93 perc, 2005)
Rendező: Orlando Corradi és Jon Song Chol
Forgatókönyvíró: Clelia Castaldo, Loris Peota és Luciano Scaffa
Fényképezte: Marco Pagot
Zene: Luis Bacalov
Kiadta és forgalmazza: Etalon Film Kft., 2017.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír