Orosch János, pozsony-nagyszombati segédpüspök ünnepi üzenete

Ismét elmúlt egy esztendő földi életünkből. Ezért most megállunk mérföldkövénél, hogy visszapillantsunk és emlékezzünk. Emlékezzünk a tavaszra, zsendülő vetéseinkre, virágzó gyümölcsfáinkra, rózsaszín reményeinkre.

Emlékezzünk a nyárra, az aranyos kalászokra, szeretteink felénk táruló karjára, amely a boldogság kévéjébe ölelte szívünket... Emlékezzünk az őszre, hulló levelekre, hervadó virágokra. Emlékezzünk szeretteinkre, kedves utitársakra, akik a halál kapuján kiléptek életünkből. Elmentek, és fájó szívünkre csöndes bánatot terít a tél. Milyen csodálatos az emlékezés hatalma! Jóságos és ugyanakkor kegyetlen varázsló, akinek érintésére belép a múlt jelenünk szobájába. Letelepszik mellénk mint ítélőbíránk, mint megbocsátó atyánk, mint türelmes tanítómesterünk. Bár meghozza igazságos ítéletét, ugyanakkor kegyelemben részesít, és nekünk ajándékozza az új esztendő drága kincsét.

Pillantsunk most vissza testvéreim az elmúlt évre, és ne restelljünk a vádlottak padjára ülni. Mert ki dicsekedhet közülünk azzal, hogy botlás nélkül járta végig az elmúlt év útját? Az is lehet, hogy céltalanul lődörögtünk az idő utcájában, és egyetlen lépést sem haladtunk előre. 1961-ben múlt ki egy híres olasz kutya, mely Lompo névre hallgatott életében. Kiugrott a robogó gyorsvonatból, és ez okozta vesztét. Az állatorvosok és pszichológusok mind a mai napig sem tudták megfejteni e különös kutya titkát. Például azt, hogy Lompo jobban ismerte az olasz vasutak menetrendjét, mint maguk a vasutasok. Keresztül-kasul utazta egész Itáliát, és mindig rátalált arra a vonatra, mely gazdájához Campiglioba visszavitte. Valóban különös dolog, hogy egy kutya így ismerje a menetrendet! Vajon nem kellene-e szégyenkeznünk, hogy oly kevéssé ismerjük életünk menetrendjét, és így nem tudunk hazatalálni Istenhez? Ugyan ki dicsekedhet Pál apostollal együtt. Én is futok, de nem céltalanul..." A céltalan élet ugyanis méltatlan az értelmes emberhez. Senki sem védekezhet azzal, hogy nem áll módjában megismerni az emberi élet rendeltetését. Isten nem csak szívünkbe írta bele életünk menetrendjét, hanem megadta nekünk Isten szent evangéliumában is. Így aztán tőlünk is függ, hogy milyen életre ítéljük magunkat. Életünk képét nekünk kell megfestenünk testvéreim! Ezért is vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és tartsunk szigorú ítéletet önmagunk felett! Ne felejtsük el, hogy Jézusnak földi életében semmi vitája nem volt a bűnbánó bűnösökkel. Megbocsátott Magdolnának és a házasságtörő asszonynak. Betért Zakeus házába evett és ivott a bűnösökkel. Nem vetette el Pétert sem, aki háromszor megtagadta Mesterét. Jézusnak semmi kifogása nem volt a bűnösök ellen, akik megbánták bűneiket. Különös módon azokkal került szembe, akik igazaknak tartották magukat, és másokat megvetettek. Fehérre meszelt sírokhoz hasonlította őket. akik meg vannak elégedve önmagukkal. Nos, az ilyen emberekkel az Isten sem tud mit kezdeni. Legyünk mindig elégedetlenek önmagunkkal!

Legyen elégedetlen önmagával a lelkipásztor, aki talán nem ad igazi példát arra, hogy hívei is fölébredjenek! Legyenek elégedetlenek önmagukkal a férfiak, és törekedjenek az új évben jobb férjek és jobb atyák lenni. Engedjétek meg kedves asszonyok, hogy az új esztendő küszöbén nektek adjak jó tanácsot arra vonatkozóan, hogy miként lehettek egyre szebbek. Nem kell kozmetikushoz szaladnotok, csak legyetek szeretőbb hitvesek, jobb anyák, mint eddig voltatok. Törekedjetek többet gyermekeitek lelkével, vallásos nevelésével!

Azt is mondottam kedves testvéreim, az idő nem csak bíránk, hanem szerető atyánk is. Isten azért adja nekünk a tovatűnő időt, hogy örök értékeket vásárolhassunk rajta. Szent hitünk arra tanít minket, hogy Isten ítélőszéke előtt minden bűntől megszabadulhatunk. Minden tévedésünket jóvátehetjük. Minden könny letörölhető, minden seb gyógyítható, minden bűn megbocsátható. Amíg élünk, soha nincs késő, mindig újra kezdjük, és egyre hűségesebben végezzük Isten és embertársaink szerető szolgálatát.

Orosch János, pozsony-nagyszombati segédpüspök

Megjelent Felvidéken a Magyar Hírvivő, Nemzeti konzervatív hetilap karácsonyi számában.

Pázmaneum/MK