Országunk titkos ereje – kiállítás a Szent István-bazilika altemplomában

Mint azt a Baráti Kör képviselője a Magyar Kurírnak elmondta, úgy csoportosították hármas egységbe a tárlatot, hogy az első rész Molnár C. Pál és festő barátainak képeiből adjon ízelítőt. A második egységbe a Baráti Kör jelenlegi művészei kerültek, míg a harmadikban olyan fiatal alkotók művei láthatóak, akik a háború előtt virágzott ún. római iskola művészi világának méltó folytatói lehetnek.

Mint azt a cím is sugallja, a művek Magyarország eme diktatúráktól és háborúktól meggyötört századának – a kisplasztikán itt megjelenített Adyval szólva – „mégis” morálját tükrözik. Az erkölcsi erő mi másból is eredhetne, ha nem a keresztény hitből? Szép példája ennek R. Törley Mária több álló szobra, mint az idei jubileumi évhez kapcsolódó Árpád-házi Szent Erzsébet. A kezdetekről mesél még Búza Barna bronzból készített Szent István lovasszobra. A számtalan vallási tematikájú mű elvezet az elmúlt század eseményeinek keresztény szemléletű értelmezéséhez. Jó példa erre a ma is élő Bíró Gáspár „Novemberi feszület” c. alkotása, mely egy alul megégett kereszt, rajta bronzból Krisztus arca, rajta szögesdrótból a töviskorona, s a fej fölötti INRI felirat közé befűződnek 1956 számjegyei, jelezvén a Szenvedő allegóriával Magyarország sorsát a forradalom után.

Szintén a magyar történelem távolában keres erkölcsi példát B. Kopp Judit egy darab fából faragott szuggesztív Géza fejedelem szobra, míg Kapuvári Zelma Fodor János színművészt festette meg Petúr bán szerepében. Jeges Ernő Budavár 1686-os, tűzzel-vassal történt ostromát idézi meg, a bélyegtervezőként is ismert Kontuly Béla Budapest 1945-ös, szomorú látképében keresi a vigasztalást: az újjáépülő hidakat.

Derültebb bizonyságkeresést találunk Molnár C. Pál „Lupai árvíz” ábrázolásában, vagy Paizs Goebel Jenő misztikus színvilágú „Hóesés” képén. Barcsay Jenő „Erdő”-je a fák robusztus törzseiben láttat erőt, Marosvári Attila két madárportréján a magyar faunát csodálhatjuk.

A Városmissziónak otthont adó Budapest elmúlt száz évéről jellemző képet festett Marosvári György 1983-as képe, mely egy omladozó Eötvös utcai bérház belső udvarát mutatja be realisztikus módon. Ennél kissé líraibb a Tabán egykori nagy szerelmesének, Zórád Ernőnek egy korai akvarellje, melyen a művész maga látható a Kereszt-tér azóta eltűnt házai között.

Matykó Károly/Magyar Kurír

Képek: Nagy Nándor