Orvosolható-e a papok kimerültsége?

„A pap feltehetőleg kimerültséggel küzd, ha azt tapasztalja, hogy a vakáció fontosabbá válik, mint a plébániai szolgálat hétköznapjai, hogy a véget nem érő adminisztrálás és ügyintézés közepette nem jut idő imádságra és elmélkedésre, vagy a szentbeszédek gépiesen ismétlődnek."

A megfáradás a püspököket sem kíméli. „Magam is nemegyszer megtapasztalom, hogy a rengeteg adminisztrációs és lelkipásztori feladat sokszor annyira lefoglal, hogy az imádság csupán ráadás-tevékenységgé válik" – idézi Tobin sorait a Rhode Island Catholic internetes újság.

A kiégés ellen nincs csodaszer, de a püspök szerint többféle módon lehet küzdeni a fásultság ellen: „Próbáljunk visszaemlékezni szentelésünk napjára: milyen izgatottak, lelkesek voltunk! Érdemes felidéznünk, mi mindent határoztunk el, és miért. Mint ahogy a kerek házassági évfordulót ünneplő házaspár megújítja az esküvői ígéretet, a pap számára is hasznos lehet, ha feleleveníti a szenteléskor a püspök előtt tett ígéreteit: Akarsz-e a Szentlélek segítségével papi szolgálatot teljesíteni... Akarod-e az evangéliumot és a katolikus hitet hirdetni és tanítani... Akarod-e az Úr szent titkait az egyház hagyományához híven, áhítattal ünnepelni... Akarsz-e egyre szorosabban kapcsolódni Krisztushoz, a Főpaphoz?"

Tobin szerint az egyik fontos erőforrás Isten igéje, amelyben a papnak „el kell merülnie", hogy az üzenetet átelmélkedve, átimádkozva adhassa tovább a híveknek. A szentségek jelentőségét is hangsúlyozza, különösen az Eucharisztiáét és a bűnbocsánat szentségéét. „Azzal tudjuk megőrizni papi szolgálatunkban az örömet és a lelkesedést, hogy hűségesen ünnepeljük, hálás szívvel fogadjuk és alázattal imádjuk az Eucharisztiát."

Az imádságra utalva a püspök így fogalmaz: „Az imádság a lelki élet elengedhetetlen feltétele. A pap számára éppoly nélkülözhetetlen az imádság, mint az élethez az oxigén."

Magyar Kurír