Õsz, amely nem ér véget – 2006. november 21.

Hazai – 2006. november 21., kedd | 0:07

Ez a mostani november olyan, mintha a természet itt felejtette volna az őszt. Nem volt még tartós hideg, sok levél van a fákon, mintha a természet félne a fagy tisztító erejétől.

Persze, van ennek előnye, mert nem kell annyit fűteni. Mégis ez a konzervált ősz olyan, mint a modern ember, aki a halál dermedtségétől a végletekig visszatartja magát. Egymást érik a különböző preparáló szerek, és a termékek forgalmazói versenyeznek a fő műsoridőért, hogy ne a másikat, hanem éppen az övékét vásárolja meg az örök fiatalságra vágyó ember. Ezek a portékák olyanok, mint sok különböző út egyazon ködbe vesző csúcsra. Bármelyiken indulunk el, beleveszünk a ködbe.

Attól, hogy nem beszélünk róla, még van halál. És baj, hogy nem beszélünk róla, mert így folyvást megkerüljük életünk legnagyobb titkának, a feltámadásnak az előszobáját.

A halált megkerülő örök életben hívő ember olyan, mintha az utcáról a nagyszobába akarnánk bemenni az ablakon. A halált, mint előszobát nem lehet megkerülni.

Sánta János