P. Szabó Ferenc ünnepi interjúja a Magyar Nemzetben

A keresztény egyetemességet kell megvalósítani és elmélyíteni a Földön

A Magyar Nemzetben (Együtt keresni… 5.o.) az idén Pro Cultura Christiana díjjal kitüntetett Szabó Ferenc jezsuita szerzetes, teológus, költő, a Távlatok főszerkesztője nyilatkozik, akinek a magyar főpásztorok ad limina látogatása előtt hangzott el a Vatikáni Rádió április 27-ei számában egy jegyzete, amelynek mondandóját a Csoóri Sándor szerkesztette Hitel februári számára alapozta. A folyóiratban írástudók fejezik ki aggodalmukat a haza jövője iránt. P. Szabó ennek a számnak a jelentőségét csak az 1956. november 2-án megjelent Irodalmi Újsághoz tudja hasonlítani. Mint mondta, érdemes felidézni Németh László korabeli intését: csak akkor lesz emelkedő nemzetünk, ha erkölcsileg megújul. „Nos, a Hitel ezzel rokon következtetésre jut... a szóban forgó különszámban írók, szociológusok, más értelmiségiek jó része aggodalommal szól a demográfiai problémáról, arról, hogyan vénül és pusztul a magyarság, miként hódít soraiban a halál kultúrája, amelyet világtendenciaként már II. János Pál pápa is megbélyegzett. A szociális viszonyok, a családbarát politika hiánya miatt további teret nyer az eltömegesedés, a züllés, a fogyasztói magatartás. Zalai cselédszármazék értelmiségiként én is azt látom: nem a nemzeti baloldal hajtja végre az úgynevezett reformokat, hanem a kádári nómenklatúra örököseinek a klubja. Némely árulók még magasztalják is e hazugságot és a saját profitot fondorlatosan halmozó csoportot.”

A jezsuita szerzetes idéz a „szókimondó” kalocsai érsek, Bábel Balázs írásából: „Az elhíresült őszödi hazugságbeszédből így lett retorikai csúcsteljesítmény és igazságbeszéd. Az ország gazdasági csődjéből eredményes konvergenciaprogram, az egészségügy kiárusítása pedig versengés a betegek kegyeiért. A megszüntetett iskolákból ésszerűsített összevonás lett a minőségi oktatás érdekében. Az imperialista háborúban való részvétel a terrorizmus elleni küzdelem okán hazánk védelme.” Szabó Ferenc állítja: „A nép március 9-én nem úgy döntött, hogy a demokráciát megcsúfoló oligarchia avagy baloldali-liberális koalíció a szavazás után egy szétválási trükkel és egy kis egymásra mutogatással folytathassa országrombolását. Egyetértek Vasy Gézával, az Írószövetség elnökével, hogy őrizni kell a határon belül és túl a magyarságot mind lélekszámban, mind nyelvben és kultúrában.” P. Szabó figyelmeztetett: „Az egyháznak… óriási felelőssége van mind a gyakorlati materializmussal, mind a vadkapitalizmussal szembeni küzdelemben. Az emberi teremtmény ugyanis – a ’68-ban lázadó párizsi diákok kedvenc baloldali ideológusával, Marcuse-zal szólva – nem ’egydimenziós ember’, nem pusztán termelő és fogyasztó lény. Mi, keresztények, azt is tudjuk, hogy igazán és tartósan a föltámadt Krisztus lelke, a Szentlélek az, aki megújíthatja a világot, s kiárasztva Isten szeretetét, egyesítheti az embereket… Ezért fontos az egyház evangelizációs szerepe. Egykori rádiósként pedig hozzáteszem: azoknál az embereknél, akik tisztességesek, becsületesek, de nem kaptak vallásos nevelést, nem járnak templomba, egyfajta ’előevangelizálásra’ van szükség. Ebben volna nélkülözhetetlen eszköz az egyház vezetése által méltóképpen támogatott keresztény média. De ebben a közmédiumoknak is jobban részt kellene vennie az erkölcsi nevelésben, a bibliai ismeretek, értékek közvetítésében. S hogy mi minden esett meg pünkösdkor? Az egyházatyák sokat hangsúlyozták: a bábeli toronynál történt a nyelvek összezavarása, a Szentlélek pünkösdi eljövetelekor, Jeruzsálemben viszont megtört ennek az átka. Hiszen, amint az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, a Lélek leszállt a tanítványokra, akik így végre megértették a korábban személyesen Jézustól hallottakat. Sőt: Péter apostol pünkösdi beszédét a Szentlélek működése nyomán a különféle nyelvű népsereg is a saját nyelvén hallotta és értette meg. Megszületett az egyház, futótűzként terjedt az evangélium. Körvonalazódott a keresztény egyetemesség. Ezt kell ma is megvalósítani és elmélyíteni a földön. Ahogyan XXIII. János pápa imádkozta jó négy évtizeddel ezelőtt, a második vatikáni zsinat idején: ’Isteni lélek, add meg, hogy az evangélium világossága és ereje naponta egyre jobban terjedjen az emberi társadalomban. Újítsd meg napjainkban csodáidat, hogy új pünkösd köszöntsön ránk’.”

Magyar Kurír