…P. Szőke Jánost Meszlényi Zoltán boldoggáavatásának előkészületeiről

Meszlényi Zoltán (1892-1953) Mindszenty József bíboros, hercegprímás mellett volt esztergomi segédpüspök. A magyar katolikus egyházfőt 1948. december 26-án a kommunisták letartóztatták, majd börtönbe vetették. Ezt követően Drahos János nagyprépost lett a főegyházmegye káptalani helynöke, vagyis a főegyházmegye tényleges vezetője. Drahos János azonban 1950 júniusában meghalt. Ekkor a kommunista hatalom a saját jelöltjét, a békepap-mozgalom vezetőjét akarta ráerőszakolni a káptalanra. A káptalan tagjai – a kanonokok – azonban ellenálltak ennek, és a minden tekintetben feddhetetlen Meszlényi Zoltán segédpüspököt választották meg káptalani helynöknek. Õ elvállalta a feladatot, noha tisztában volt vele, hogy mi vár rá.

Megérzése beigazolódott, csak rövid ideig állhatott a főegyházmegye élén, mivel a Rákosi Mátyás vezette, egyház- és vallásellenes kommunisták nem tűrték el, hogy akaratuknak az egyház bármilyen szinten ellenálljon. 1950. június 29-én esztergomi házából hurcolták el Meszlényi Zoltánt, s mindenféle vádemelés, tárgyalás és ítélet nélkül a kistarcsai internálótáborba zárták, de megjárta a recski munkatábort és a Fő utcai börtönt is.

Meszlényi püspök drasztikus körülmények között raboskodott: magánzárkában tartották, gyakran télen is nyitott ablak mellett, mindentől, mindenkitől elszigetelve, teljes magányban. Ismerve az akkori börtönviszonyokat, valószínűleg fizikailag is bántalmazták, ugyanakkor nem kapott megfelelő gyógykezelést. Az átélt szenvedések következtében 1953 januárjában elhunyt.

Meszlényi Zoltán ügyét sokáig homály fedte. 2004-ben Erdő Péter bíboros, prímás megbízta P. Szőke János szalézi szerzetest, a magyar személyek boldoggá avatásának posztulátorát, hogy készítse elő a Szenttéavatási Kongregáció részére a szükséges anyagokat Meszlényi Zoltán esetében.

P. Szőke a Magyar Kurírnak elmondta: 2006. január 10-én Rómában átadta az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye bírósága által összeállított és hitelesített, Meszlényi Zoltánra vonatkozó boldoggáavatási aktákat a Szenttéavatási Kongregációnak. Az elmúlt két esztendőben huszonhat korabeli szemtanút hallgattak ki, akik vallomást tettek Meszlényi Zoltán erényeinek hősies gyakorlásáról és vértanúságáról. Felkutatták az irattárban található anyagokat, kikérték teológus és történész szakértők véleményét. A végül ezeroldalas anyag elkészültében összesen harminchat személy – világi és egyházi – működött közre. A tanúk között vannak Meszlényi Zoltán egykori tanítványai és még élő rokonai is. Vallomásaikban felidézték Meszlényi Zoltán példamutató életét, kiemelték készségét az erények hősies gyakorlására, az önként vállalt vértanúságra.

P. Szőke emlékeztetett rá: Meszlényi Zoltán már akkor is az Esztergomi Főegyházmegye segédpüspöke volt, amikor Mindszenty József 1945-ben bíboros, hercegprímás lett. Feladata elsősorban az egyházmegyei bíróság ügyeinek felügyelete és az egyházi jogok intézése volt. Ezen a területen is kitűnt lelkiismereti pontosságával, tudásával és tárgyilagosságával. Meszlényi Zoltán hűségesen szolgálta Mindszenty Józsefet. Tökéletes összhangban dolgoztak együtt. Esztergomban azt mondták róluk egyházi körökben, hogy a segédpüspök hűsége jóval több, mint egy lelkiismeretes intézőé, szinte lábujjhegyen járva követte főpásztorát.

Ismert volt Meszlényi Zoltán nagyfokú szociális érzéke, felebaráti szeretete, így például elajándékozta prémmel bélelt télikabátját, a börtönben pedig rabtársainak ajándékozta melegebb ruhadarabjait. A háború utáni nehéz időkben is hűséges maradt az egyházhoz, papnövendékeit pedig arra buzdította, hogy álljanak helyt, ha szükséges, akkor a vértanúságig is.

P. Szőke elmondta azt is, hogy az anyag összeállítása során nagy segítségükre voltak a Történeti Hivatal által kibocsátott korabeli feljegyzések és az egykori Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) kutatható dokumentumai is. Egyúttal emlékeztetett rá: Meszlényi Zoltán fogságának körülményeiről papok és civilek elbeszélése alapján kaphatunk képet. Írásos bizonyíték van ugyanakkor arról, hogy amikor Meszlényit egyik börtönből a másikba szállították, a kommunista illetékesek mindig kiemelt odafigyelést kértek a rabot szállító személyzettől.

P. Szőke János leszögezte: Meszlényi Zoltán egyházhoz való hűsége, kiegyensúlyozott, nyugodt szolgálatkészsége nem a véletlen eredménye. Tudatosan, a létező legmagasabb fokon teljesítette kötelességét, elutasítva a félmegoldásokat, az emberi gyengeségeket. Mindig az egyenes kiállás jellemezte, megfélemlíteni őt nem lehetett. Vértanúságának önkéntes vállalása teljesen összhangban van az akkori esztergomi állapotokkal: Mindszenty József tudatosan vállalta a harcos egyházfő szerepét, míg Meszlényi Zoltán a csöndesebb, de ugyanolyan határozott és megalkuvás nélküli Krisztus-követést, ugyanakkor kérlelhetetlen ellenállást választotta a diktatorikus hatalommal szemben.

Meszlényi Zoltán boldoggáavatási ügyében az akták átadása után Erdő Péter bíboros, prímás kinevezett egy római posztulátort is, aki az előírások szerint viszi tovább az ügyet Rómában. Az összeállított dokumentum alapján készül el a szakteológusok és bíborosok számára egy nagy, átfogó életrajz és kiértékelés Meszlenyi Zoltánról. Mivel vértanúról van szó, ilyen esetben a pápa általában felmentést ad a boldoggá avatandó személyhez kapcsolódó csoda bizonyítása alól. A boldoggá avatási ügy lezárásig – akárcsak más esetekben – Meszlényi Zoltán esetében is évekre van szükség.

Magyar Kurír