„Pacem in Terris – Békét a Földön: állandó elkötelezettség”

Vatikán: Kedden, december 17-én délelőtt a Szentszék sajtótermében tájékoztatót tartottak abból az alkalomból, hogy a 36. Béke világnap tiszteletére II. János Pál pápa 2003 január 1-jén békeüzenetet intéz a világhoz, a fenti címmel. Az eseménynek további időszerűséget ad az is, hogy XXIII. János pápa 40 évvel ezelőtt írta meg „Pacem int Terris” k. enciklikáját, melyben oly határozottan szállt síkra a világbéke érdekében.
A sajtókonferencián részt vett Renato Raffaele Martino érsek, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke, Giampaolo Crepaldi püspök, ugyanezen tanács titkára, valamint titkárhelyettese, P. Frank J. Dewane. Martino érsek, aki 16 éven keresztül a Szentszék ENSZ megfigyelője volt, felolvasta hozzászólását. Mint mondta, az Úr különleges kegyelmének tekinti, hogy tisztségét éppen II. János Pál pápa békevilágnapi üzenetének bemutatásával kezdheti el. Az üzenet már címében is emlékeztet Boldog XXIII. János pápa történelmi enciklikájának tanítására: „Pacem in Terris: állandó elkötelezettség.” Célja, hogy megünnepelje a körlevél kibocsátásának 40. évfordulóját. Az eseményre ugyanis 1963. április 11-én, nagycsütörtökön került sor, azon a héten, amelyben az egyház Krisztus keresztre feszítésének, halálának és feltámadásának misztériumát ünnepli. Ez a misztérium pedig minden ember számára az üdvösség kimeríthetetlen forrása, valódi felszabadítás, valódi béke az emberiség családja számára.
A szentatya üzenete két történelmi utalással kezdődik. Miután megállapítja, hogy XXIII. János pápa egy nagy zűrzavarban élő kor embereihez fordult, emlékeztet rá, hogy az enciklika megjelenése előtt két évvel húzták fel a Berlini falat, amely nemcsak magát a várost osztotta ketté, hanem az emberiség számára a földi valóság építésének két különféle felfogását is kifejezte. A fal az egész emberiséget kettéosztotta, behatolt az emberek szívébe és elméjébe, olyan megosztást eredményezve, amelynek leküzdésére látszólag nem volt remény belátható időn belül. A Berlini fal azt tanítja, hogy a megosztások az emberi jogok megvetéséhez, nemzeti és nemzetközi konfliktusokhoz vezetnek – állapította meg Martino érsek, majd rátért a másik történelmi utalás elemzésére. A kubai rakétaválság az emberiséget az atomháború szélére sodorta, és nyilvánvalóvá tette, hogy a hidegháború szüntelen veszélyállapotot jelent, amelyben állandó lidércnyomásként nehezedik az emberekre, hogy bármikor kitörhet a történelem legkegyetlenebb háborúja. A válság rávilágított a leszerelés egyre sürgetőbb kérdésére, legyen bár szó atom, vagy hagyományos fegyverekről. Ebben az összefüggésben az a közelmúltban hozott kubai döntés, miszerint az ország csatlakozik a nemzetközi atomsorompó egyezményhez, jó előjelnek számít és újabb ösztönzést nyújt az atomfegyverek maradéktalan kiküszöböléséhez, amelyek léte összeegyeztethetetlen a XXI. század békéjével. Kubával 188-ra emelkedett az egyezményt aláíró országok száma. Az ENSZ tagállamai közül már csak három nemzetnek kell csatlakoznia: Izraelnek, Indiának és Pakisztánnak.
A Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke rámutatott: az előbb felvázolt történelmi környezetben a Pacem in Terris k. enciklika döntő fordulatot jelentett, mert ismét leszögezte a béke alapvető értékét, valamint azt, hogy a világ minden részén az emberek biztonságban, igazságosságban, reményben kívánnak élni. Boldog XXIII. János pápa a béke megvalósításához a következő négy alapfeltételt határozta meg: igazság, igazságosság, szeretet és szabadság. II. János Pál pápa, miután utalt a negyven évvel ezelőtti történelmi helyzetre, üzenetében hangsúlyozza, hogy az enciklika milyen mértékben gyakorolt hatást a történelmi folyamatokra, majd napjainkra alkalmazza a dokumentum tanítását.
Martino érsek kifejtette: a szentatya rámutat arra az összefüggésre, amely a lelki értékek tudatosítása és ennek közéleti, politikai következményei között fennáll. Az emberi méltóság és az alapvető jogok fokozatos tudatosodását történelmi módon bizonyították a Közép-Kelet-Európában végbement események. A forradalom csak akkor lehet valódi, ha lelki forradalomból születik. A béke csak akkor lehetséges, ha előmozdítása az emberi méltóság és az emberi jogok értékének tudatából fakad. A békét és a haladást csak az egyetemes, minden ember szívébe vésett erkölcsi törvény tiszteletben tartásával lehet elnyerni.
Békevilágnapi üzenetében a szentatya hangsúlyozza a szociális tanítás klasszikus alapelvét, a közjó fogalmát, amelyet világméretekben kell megvalósítani, azaz ki kell dolgozni az egyetemes közjó fogalmát. A globalizáció jelensége megköveteli, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az egyes államok kölcsönös, egymástól való függőségére a társadalmi-politikai eseményekben. Ez hozzájárul a sokoldalú kapcsolatokba vetett bizalom növekedéséhez, amely a szilárdabb béke megvalósításához vezet, annak tudatában, hogy a béke mindenekelőtt egyetemes közjó. A pápa arra szólítja fel a nemzetközi közösséget, hogy minden habozást leküzdve, hozzon létre egy nemzetközi közjogi hatóságot, az emberi jogok, a szabadság és a béke szolgálatában. Csökkentse továbbá azt a szakadékot, amely az emberi jogok tiszteletben tartása terén fennáll: a technológiailag fejlett társadalmakban egy sor új emberi jog jelentkezik, míg az elmaradt országokban a legalapvetőbb jogokat sem veszik figyelembe. A szentatya arra int, hogy ne csak a jogok, hanem a kötelességek tudatosítását is növeljék. A pápa részletesen foglalkozik az erkölcsi kérdéssel, vagyis azzal, hogy a világon jelenleg fennálló, és mindenki számára nyilvánvaló zűrzavart milyen renddel lehet felváltani ahhoz, hogy az emberek szabadságban, igazságosságban és biztonságosabban élhessenek? A pápa többek között megállapítja: a béke kérdését nem lehet elválasztani az erkölcsi alapelvektől, illetve leszögezi, hogy az emberi családot nem irányíthatja egyetlen globális szuperállam. Az erkölcs és a politika közötti kapcsolatról a következőket írja: „A politika emberi tevékenység, tehát alá van vetve az erkölcsi ítéletnek. Ez a nemzetközi politikára is érvényes.” Az erkölcs és politika közötti kapcsolat különösen fontos és időszerű, ha a Szentföldön dúló testvérháborúra gondolunk. „Mi, keresztények, akik a Béke fejedelme születésének megünneplésére készülünk, aki azért jött el, hogy az egész emberiségnek elhozza az igazságra, igazságosságra, szeretetre és szabadságra épülő békét, fájdalommal látjuk, hogy Betlehem városát, amelyben a Béke Fejedelme született, az erőszak és a terror veszélye fenyegeti” – mondta Martino érsek. Kifejezte reményét, hogy a szentatya üzenete megérinti mindazok szívét, akiknek kötelességük a béke előmozdítása, hogy megszilárdítsák a béke kultúráját ebben az új évezredben. A pápa arra is int, hogy meg kell valósítani a szegények érdekében tett elkötelezettségeket. Ezek elmulasztása súlyos erkölcsi kérdés, és még inkább rávilágít a Földön uralkodó igazságtalanságra és az egyenlőség hiányára.
Ha a béke új neve a fejlődés, akkor a leszerelést kellene mindenekelőtt véghez vinni a fejlődés érdekében. Az éhséget nem küszöbölhetjük ki mindaddig, amíg világviszonylatban 800 milliárd dollárt költünk a fegyverekre. Szeptember 11. után a békét a nemzetközi terrorizmus „rákbetegsége” is veszélyezteti. Az ellene való küzdelem azonban soha nem csorbíthatja az emberi és humanitárius jogokat. A szentatya a közelmúltban, hét ország új szentszéki nagykövetét fogadva megállapította: „A terrorizmusra és az erőszakra soha nem lehet újabb erőszakkal válaszolni. A béke nem gyengeség, hanem erő.” VR/MK