A pap és az édesanya – 2005. június 17.
Hazai – 2005. június 17., péntek | 0:07
Állandó téma, hogy nőket miért nem szentel pappá a katolikus egyház? Maradisággal vádolják az Egyházat, amely látszólag ilyen módon is előre vihetné a női emancipációt.
A kérdés azért is kényes, mert más keresztény testvéreinknél nem kis számban vannak lelkésznők, és a katolikus egyház sokszor csak arra hivatkozik, hogy azért nem lehet nőket pappá szentelni, mert 2000 év alatt sose szenteltek. Ebben van igazság, de ez kevés. Hiszen ilyen alapon még nem lehetne teljességgel kizárni, hogy majd egyszer eljön az az idő, amikor nők is lehetnek papok.
A válasz a nő és a férfi eltérő hivatásában és küldetésében rejlik. Nő és férfi különböznek, de egyikük sem magasabb rendű a másiknál, egyszerűen más a teremtésben rábízott feladatuk. S ezt a kettőt nem lehet összekeverni, vagy egybemosni emancipáció címén.
A férfi a kezdeményező, a nő viszont az élet szentélye és hordozója. A férfi kifelé fordul, a nő befelé. Így egészítik ki egymást. Istennek nem leánya van, hanem fia, az Örök Ige nem nőként, hanem férfiként lép közénk. Ezért csak férfi lehet pap.
Ugyanakkor egyetlen pap, ill. egyetlen ember sem születne erre a világra édesanya nélkül. Jézus Krisztus is édesanyától született, Máriától, aki nem istennő, hanem olyan valaki, akit Isten egyedülálló szerepre hívott.
Sánta János