
A pap – Szent Ambrus szavaival élve – Isten kegyelmének vikáriusa, helyettese, aki folytatja az egyházban Jézus működését. Mint próféta tanít, mint pap bemutatja a megváltás áldozatát, s mint pásztor gondoskodik azokról, akiket Isten rá bízott. A diakónus: szolga; aki az ősegyházban szegényeknek, betegeknek, özvegyeknek és árváknak a szolgálója volt, ma elsősorban a liturgiában teljesít szolgálatot, s készül az áldozópapságra.
A szentelési szentmisét június 21-én, Gonzaga Szent Alajos, a kispapok védőszentjének ünnepén tartották Nyíregyházán. Bosák Nándor főpásztor szentelési homíliájában többek között az ünnepelt szent édesanyjához írt leveléből idézett. Gonzaga Szent Alajos hercegi
család elsőszülöttjeként, tehetséges, tisztalelkű fiatalemberként készült az örökség átvételére. Azonban életének egy pillanatában belső indítás során megértette, hogy tőle az Isten többet vár, mint hogy hercegként uralkodjon. Elhatározta, hogy Isten szolgája lesz, belépett a jezsuita rendbe, és a papságra készült. Abban az időben pestisjárvány tizedelte a lakosságot, és a betegek, haldoklók ápolása közben maga is megbetegedett, ennek következtében 23 éves korában, pappá szentelése előtt meghalt. Föl kell tekintenünk az égre az Istenhez, ha azt akarjuk, hogy az életben Isten dicsőségét szolgáljuk – emelte ki a főpásztor Gonzaga Szent Alajos üzenetét.
A papszentelés során arra figyelünk, hogy a szentelendők megértették: Isten többet, nagyobbat, értékesebbet akar tőlük. Megértették hívó szavát, elérkeztek oda, ahol a hívást az odaadással, maguk Istennek ajánlásával teljessé teszik, az egyház pedig rájuk bízza a papi szolgálatot. Amikor a jelöltek leborulnak a földre, a hívő nép föltekint az égre a szentekhez, és Istent kéri, hogy fogadja el a szentelendők életáldozatát. Aki a papságot választja, odaadja magát Isten szolgálatára.
Köbli Tamás domonkos szerzetest – aki Debrecenben, a Szent László plébánián teljesít már szolgálatot –, május 12-én Sopronban Várszegi Asztrik OSB főapát szentelte pappá.
Kovács Ágnes/Magyar Kurír