A pap mint presbiter – 2005. június 20.

Ez az idős paptestvéreknél érthető, de egy fiatal kezdő pap még nem lehet öreg és tapasztalt. Az Egyház mégis kitart a presbiter kifejezés mellett, azzal együtt, hogy nemcsak időseket, hanem fiatalokat is felszentel pappá.

A pap azért presbiter, vagy ha játszunk a szavakkal, a fiatal pap azért lehet egyúttal öreg is, mert készen kap tapasztalatot. Nem kell utána járnia. Ez következik a szentelésből. Azzal, hogy még inkább Istennek és embernek kötelezi el magát, a pap megkapja azt a tapasztalatot, hogy csak a krisztusi életáldozat viszi előre a világot.

Sokan erre sokan csak hosszú idő után jönnek rá, idős korukra lesznek bölcsek, mire az élet már sokféleképpen megpróbálta őket. A pap ezt a tapasztalatot készen kapja – ez együtt jár a szentségi kegyelemmel mint külön isteni segítséggel.

Imádkozzunk azért, hogy mostanában szentelt fiatal testvéreink tényleg presbiterek legyenek: úgy tudjanak fiatalokhoz és öregekhez szólni, mint igazi istentapasztalatban élő emberek.

Sánta János