A pápa fogadta a diplomáciai testület tagjait

A mostani kihallgatás során nemcsak ehhez, de a béke világnapi üzenetéhez – igazság és béke összefüggései – kapcsolódva XVI. Benedek négy „tételt” fogalmazott meg a nagykövetek előtt, akikkel „közös küldetésünk” a béke.

Az első „tétel” szerint az igazság keresése az igazságosság egyik előfeltétele. A nemzetközi diplomáciának is egyik feladata, hogy felmérje a felek különbözőségét és azt tiszteletben tartva megtalálja azt, ami közös bennük. Más szóval párbeszédre van szükség, ami különösen is fontos a mai helyzetben, amikor „felsejlik a civilizációk összecsapásának veszélye”.

A második „tétel” értelmében az igazság keresése adja a szabadságjogok alapját. Merthogy az ember nemcsak képes arra, hogy megismerje az igazságot, de meg is akarja ismerni. S amikor felismeri, mi az igazság az élet nagy kérdéseivel kapcsolatban, az szükségképpen hatással van életvitelére. S hogy a felismert és magáévá tett igazság szerint élhessen, az embernek szüksége van a szabadságra, az élet minden területén. A pápa ki is mondja, hogy itt különösen is az államok felelősségére gondol, amelyeknek nemzetközi hitelessége is függ attól, mennyire biztosítják állampolgáraiknak a nemzetközileg garantált szabadságjogokat.

A Szentatya harmadik „tétele” arról szól, hogy aki keresi az igazságot, annak nyitottnak kell lennie a megbocsátásra és a kibékülésre. Az igazságról alkotott eltérő felfogások gyakran feszültséghez vezethetnek – ismeri el –, sőt a múltban vallásháborúk is támadtak miattuk. Ezek a konfliktusok azonban soha nem a vallási igazságokról szóltak, a vallást csak igazolásul próbálták felhozni. Ami a katolikus egyházat illeti, „amennyiben tagjai vagy intézményei révén súlyos hibákat követtek el”, azokat elítéli és „nem habozott bocsánatot kérni” – utal a pápa nagy előde többször megismételt gesztusára, hozzátéve, hogy a bocsánatkérés nyomán pedig kijár a megbocsátás. A diplomácia nagy feladata ezt megértetni a konfliktusban álló felekkel. A pápa reményét fejezi ki, hogy az ENSZ által éppen karácsony előtt megszavazott Békeépítő Bizottság (Peacebuilding Commission) létrehozása hatékonyan fogja tudni szolgálni „az emberiség ezen alapvető igényét” azáltal, hogy összehangolja a konfliktus sújtotta országok újjáépítésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket.

A béke építése új reményeket ébreszt a pápa negyedik „tétele” értelmében. Mert a béke nem csupán a fegyverek hallgatását jelenti – ismétli meg a béke világnapi üzenetében foglaltakat XVI. Benedek –, hanem elősegíti „a nemzetközi kapcsolatok új dinamizmusainak” létrejöttét, ami önfenntartóvá teszi a békét magát. Végtére is ez a nagy nemzetközi szervezetek célja és munkamódszere.

Az elméleti alapok mellett a franciául elmondott pápai beszéd nem nélkülözi a konkrét politikai helyzetek említését sem. Megismételve a korábbi szentszéki nyilatkozatokat, a pápa megerősíti, hogy Izrael államnak joga van a békés létezéshez a nemzetközi jog normáinak megfelelően, és hasonlóképpen megilleti a palesztin népet is saját demokratikus intézményei fejlesztésének joga. A pápa a közelgő palesztin, illetve izraeli választások előtt ezzel biztatja a feleket olyan megoldásra, amely a tartós békéhez vezethet.

Miközben a nemzetközi szervezetekben évek óta nem sikerül közösen elfogadott meghatározásra jutni, mi a terrorizmus, illetve kik terroristák és kik nem minősülnek annak, XVI. Benedek a nagykövetek előtt ismerteti a maga definícióját. A terrorizmus különbségtétel nélkül sújt le fegyvertelen személyekre, vagy embertelen zsaroláshoz folyamodik és pánikot kelt a lakosságban azzal a céllal, hogy a kormányokat a terroristák követeléseinek elfogadására bírja. Amikor pedig mindehhez „pajzsul használ valamely vallást”, Isten tiszta igazságát alacsonyítja le „saját vaksága és morális perverzitása szintjére”.

XVI. Benedek már májusi hasonló beszédében kijelentette, hogy az egyház nem előjogokat kér, csak a működéséhez szükséges feltételek biztosítását. Most visszatérve a vallásszabadság kérdésére sajnálattal állapítja meg, hogy még évszázados kultúrával büszkélkedő államokban is gyakran megsértik a vallásszabadságot, különösen is a kisebbségekét. Pedig az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata által felölelt jogok között elsőbbség illeti meg a vallásszabadságot, mert az a legfontosabb emberi viszonyt, az Istennel való kapcsolatot érinti. Ezért a Szentszék diplomáciája természetszerűleg a vallásszabadság előmozdítására irányul – fogalmazta meg XVI. Benedek –, és amikor a katolikus egyház számára mindenütt a valódi szabadság feltételeit szorgalmazza, hasonlóképpen igényli azt mindenki más számára is.

Akárcsak karácsonyi Urbi et Orbi üzenetében, a Szentatya ezúttal is végigtekintett a világ konfliktusain. Elsősorban a közel-keleti helyzetről emlékezik meg, a véres terrorista merényletektől szenvedő Irakról és a megbékélésre váró Szentföldről, valamint hangot ad azon kívánságának, hogy Libanon nemzetközi támogatással újra a különböző hitű emberek gyümölcsöző együttműködésének színterévé váljék. Az afrikai Nagy-tavak vidéke és a szudáni Darfur népeinek szenvedését ugyanúgy aggódva követi a pápa, mint a nagy menekülttáborok lakóinak szenvedését. Az ő számukra sincs valódi béke, amíg nem adatik meg nekik a méltó élethez szükséges minimum.

Miközben nem felejti el dicsérni a jóakaratú emberek, a különböző nemzetközi intézmények és nem kormányzati szervezetek tevékenységét, a pápa felszólítja a diplomáciai képviselőket, hogy közös erőfeszítéssel keressék a „hatékony és emberhez méltó megoldásokat”. A gazdag államoknak nem szabad kivonniuk magukat a felelősség alól, hogy forrásaikból nagylelkűbben segítsék a rászorulókat. Különösen is azért, mert a világszerte fegyverekre költött összegek fele elegendő volna ahhoz, hogy tartósan kiemelje a szegényeket a nélkülözésből. Ezeknek a népeknek, amelyek „nem ellenőrizhetetlen körülményekből” kifolyólag kerültek ilyen helyzetbe, hanem „politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatoktól függő helyzetek” miatt, a Szentszék és a nemzetközi diplomácia „közös elkötelezettsége az igazság mellett” új reménységet tud nyújtani.

Érszegi Márk Aurél/MK

Kép: CPP