A pápa hétfői karácsonyi beszéde a római kúria bíborosaihoz és munkatársaihoz

Vatikán: Örömteljes hangulatban került sor december 22-én, hétfőn délelőtt II. János Pál pápa és legközvetlenebb munkatársai, a római kúria tagjai közötti hagyományos találkozóra az Apostoli Palota gyönyörű Kelemen-termében. A mosolygó és derűs Pápa a már ismert mozgatható szerkezeten tűnt fel a teremben, ahol a bíboros, püspökök és prelátusok hosszasan ünnepelték őt. Az egybegyűltek nevében Joseph Ratzinger bíboros, a bíborosi kollégium dékánja mondott köszöntőt és kívánt áldott karácsonyt a Szentatyának.
A Hittani Kongregáció prefektusa köszöntő beszédében elsősorban a 25 éves pápaság alkalmából rendezett ünnepségekről beszélt, valamint említést tett a pápa eukarisztiáról tavasszal közzétett körleveléről. A Szentatya élete és az eukarisztia misztériuma közötti kapcsolatra utalva Ratzinger bíboros ezt mondta: „Megértettük, hogy az eukarisztiából merítette mindazt az erőt és fényt, amely szükséges volt ahhoz, hogy megtegye ezt a 25 éve tartó utat.”
A Pápa munkatársaihoz intézett beszédében, utalva Karácsony közeledtére, a liturgia szavait idézte: Örvendjünk, mert az égből alászállt a világ Üdvözítője. Betlehemben, egy szegény jászolban megszületett a várva várt Messiás, akihez a próféták fohászkodtak: Isten Fia emberré lett. Mária továbbra is minden kor és minden kultúra embereinek felkínálja Fiát, aki mindenki üdvösségére született meg.
A Pápa köszönetét fejezte ki Ratzinger bíboros szavaiért, majd háláját fejezte ki a bíborosoknak, püspököknek, prelátusoknak, a római kúria minden munkatársának, a római helynökség, valamint a vatikáni városállam kormányzósága tagjainak az év folyamán végzett munkájáért. A hamarosan megszülető Jézus halmozza el mindnyájukat kegyelme és jósága ajándékaival, fizesse meg mindennapi fáradozásaikat, amelyeket gyakran csöndben és a háttérben maradva végeznek.
A Pápa felidézte első találkozását a Római Kúria tagjaival, amelyre éppen 25 évvel ezelőtt, 1978. december 22-én került sor. A negyed század során a Szentatya hálával telt szívvel csodálta hozzáértő és odaadó szolgálatukat, amellyel segítik Péter utódának tevékenységét. „Vos estis corona mea” – Ti vagytok a koronám - idézte akkor Szent Pál szavait. Most szívesen ismétli meg ezeket a szavakat, mert egész sajátságos módon a Pápa „hozzátartozóivá” váltak annak a természetfeletti szeretetközösségnek az erejében, amelyet egyházi életnek hívnak”. Hogyan tudtam volna eleget tenni a rám bízott feladatoknak, a ti hűséges együttműködésetek nélkül?-tette fel a kérdést a Szentatya, majd hálával emlékezett meg mindazokról, akik az elmúlt években segítségére voltak. Minden nap imádkozik az Úrhoz azok lelki üdvéért, akiket az Úr már magához szólított.
Mindnyájan ugyanazért a célért fáradozunk: hirdetjük Krisztus evangéliumát a világ üdvösségére. Küldetésünket hittel és áldozatkészen teljesítjük, ha kell, egészen a véráldozatig, ahogyan Szent Ágoston mondja.
Soha ne fogyatkozzon meg szolgálatunkban a Krisztushoz való hűség, mivel Õ bensőséges szálakkal fűzött bennünket saját papságához. Életünk középpontjában csak ő álljon mindig! – mondta a Pápa, majd így folytatta: az idő múlásával egyre mélyebben meg vagyok győződve róla, hogy Jézus azt kéri tőlünk, legyünk tanúi és csak dicsőségével, a lelkek üdvösségével törődjünk.
A Pápa ezt akarta hangsúlyozni a Ecclesia de Eucharistia k. enciklikájában, valamint Ecclesia in Europa és Pastores gregis k. szinódus utáni buzdításaiban, amelyeket 2003-ban tett közzé. Ez volt a célja a Spiritus et Sponsa k. apostoli levelének is, amelyet a Sacrosanctum Concilium k. zsinati dokumentum megjelenésének 40. évfordulója alkalmából írt, valamint az a saját kezűleg írt levél, amely az egyházi zenével foglalkozó Motu proprio 100. évfordulójára emlékezik.
Ugyancsak a Krisztus iránti szeretet vezette a bíborosi kollégiumot arra, hogy a püspöki konferenciák elnökeivel és a pátriárkákkal együtt összegyűljenek, és elmélyülten megvitassák korunk evangelizálásának szükségletét.
A Krisztus iránti szeretet vezérelte azokat az apostoli látogatásokat is, amelyeket a Pápa idén tett: Spanyolországban, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és a Szlovák Köztársaságban. A Pápa, tudatában Krisztus kívánságának, hogy a benne hívők legyenek egyek, - ut unum sint, - fokozta az ökumenikus kapcsolatokat az ortodox egyházakkal, az anglikán közösség prímásával, más egyház és egyházi közösség vezetőivel, különös tekintettel azokra, akik Európában működnek.
Európára vonatkozóan a Pápa megállapította, hogy a földrész ebben az évben történelmének különösen fontos szakaszát élte, amely tovább folytatódik, miközben kiszélesíti határait más népek és nemzetek felé. Fontos, hogy Európa, amelyet az évszázadok során a keresztény hit kincse gazdagított, megerősítse eredetét és megújítsa gyökereit. A keresztények arra kaptak meghívást, hogy az új Európa építéséhez Krisztushoz és evangéliumához való hűséggel járuljanak hozzá.
Európának mindenekelőtt szentekre és tanúságtévőkre van szüksége. Az elmúlt évben a boldoggá- és szentté avatások lehetővé tették, hogy Európa egyes fiát és lányát példaként mutassuk fel a hívek számára. Gondoljunk például az albán származású kalkuttai Teréz anyára, aki az irgalmas szamaritánus ikonja, hívők és nem-hívők számára egyaránt a szeretet és a béke hírnökévé vált.
Legyünk a béke tanúi, neveljünk a békére! – ez egy másik olyan elkötelezettség, amely különösen fontos korunkban, amelyben továbbra is veszélyek fenyegetik az emberiség kiegyensúlyozott életét. Ebben az évben emlékeztünk meg Boldog XXIII. János pápa Pacem in terris k. enciklikája közzétételének 40. évfordulójáról – utalt rá a Szentatya. Ez a megemlékezés ismét a keresztény reménytől áthatott optimizmussal töltött el bennünket. A béke ma is lehetséges, sőt megvalósítása kötelességünk. Ezt kívántam megismételni a következő Béke világnapi üzenetemben – mondta a pápa, majd ezekkel a szavakkal fejezte be a Római Kúria tagjaihoz intézett karácsonyi beszédét:
„A betlehemi Gyermek, akit hamarosan befogadunk Karácsony misztériumában, hozza el a világnak békéje drága ajándékát. Mária eszközölje ki ezt számunkra, akinek pompeji szentélyébe októberben zarándokoltam el, hogy ünnepélyesen lezárjam a Rózsafüzér Évét.
Ezekkel az érzésekkel kívánom a legjobbakat mindenkinek Karácsonyra és az új évre, miközben szívből adom áldásomat.” VR/MK